Járai: ha idén megugrik a fogyasztás, akkor 2000–ben jön a szigorítás • Adókönnyítés, kevesebb kedvezménnyel • 1999.01.11
A pénzügyminiszter változatlanul bízik abban, hogy idén megugranak az adóbevételek, sőt az erre vonatkozó előirányzatok szerinte még túl is teljesülhetnek. Járai Zsigmond lapunknak adott interjújából az is kivehető, hogy hajlik a személyi jövedelemadózás szellemi tevékenységekhez és befektetésekhez kapcsolódó kedvezményeinek eltörlésére, de ugyanakkor az adókulcsok mérséklésére is. A jövőben kivetné a kamatadót és értékalapra helyezné a helyi ingatlanadót. Lehetségesnek tartja, hogy az idén növekvő fogyasztás miatt szigorúbb költségvetést kell készíteni 2000–ben.
• A gazdasági miniszterrel és a Magyar Nemzeti Bank elnökével együtt lefelé módosították az inflációs előrejelzést. Mire alapozzák, hogy az idén már egy számjegyűre csökken az átlagos drágulás?
Csakugyan tíz százaléknál kisebb inflációt várunk az idén. Az augusztusi 11 és az októberi 10–11 százalékos becslésünk óta folyamatosan csökkent a drágulás mértéke. Ennek egyik oka a világpiaci nyersanyag– és energiaárak mérséklődése. Szakértők szerint nem drágulnak vissza a korábbi szintre, mivel a világgazdaságban tartósan csökken a nyersanyag– és energiafelhasználás. Másrészt az orosz mezőgazdasági exportunk aligha nő jelentősen, így a bővülő hazai kínálat továbbra is nyomást gyakorol a hazai élelmiszerárakra. A legfontosabb azonban az, hogy megváltoztak a várakozások: a piac valóban mérséklődő drágulásra számít. Csökken ezenkívül az államháztartási hiány mértéke, és én úgy látom, az idei deficit még kisebb is lehet négy százaléknál...
• Tehát kisebb lesz a hiány, mint amennyit terveztek?
Még ez is elképzelhető. Az adóbevételek nincsenek túltervezve, sőt érzésem szerint még túl is teljesíthetők. Egyre többen fizetik meg az adót. A gazdaságban egyfajta tisztulás zajlik. Például úgy, hogy a kereskedelemben egyre nagyobb a nagy bevásárlóközpontok szerepe, és ezek jobb adófizetők, mint a kis boltok.
• A kormányfő épp a napokban, bérkövetelések kapcsán nyilatkozott úgy, hogy az ötszázalékos gazdasági növekedésnek csak fele, 2–3 százalék lehet a reálkereset–emelkedés. Most hirtelen megugrott a megengedhető bér– és fogyasztásnövekedés mértéke?
Valóban, az állami szektorban a nominális keresetek 13,3, a nyugdíjak 14,2 százalékkal nőnek, s ez reálértékben már 3–4 százalékos gyarapodást jelenthet. Kérdés, mire fordítják az emberek ezt a többletet: fogyasztásra vagy megtakarításra. Ma úgy látjuk, a megtakarítási hányad nem fog emelkedni, hiszen az emberek bizakodóbbá váltak, s ilyenkor inkább a fogyasztás bővül.
• Egyes gazdaságkutatók szerint a nagyobb fogyasztás miatt fenyegető külső egyensúlyhiány kiigazító intézkedéseket kényszeríthet ki.
Ez teljesen alaptalan. A fizetési mérleg néhány százmillió dollárral romolhat, de az már a tőkebeáramlástól függ, hogy nő–e emiatt az adósságállomány. A bruttó államadósság mértéke már az idén a maastrichti követelmény szerinti 60 százalék alá került, és nem akarom az ördögöt a falra festeni, de még akkor sem dőlne össze a világ, ha egy kicsit nőne az államadósság. Néhány százmillió dollárnyi ingadozás nem változtat érdemben a magyar gazdaság helyzetén.
• Az adórendszerben milyen változásokat terveznek 2000–ben?
Egyelőre még csak előzetes elképzelésekről beszélhetek. Nagyon szeretnénk egyszerűsíteni az adórendszert. A másik irány az lenne, hogy kivételeket szüntetünk meg. Ma még rengeteg a kivétel, ilyen például a szellemi munka vagy a befektetések kedvezménye. Ha olyan mértékben lehet csökkenteni az általános kulcsokat, hogy e kedvezmények visszavonása ne akadályozza azokat az egyébként pozitív dolgokat, amelyeket ezek a kedvezmények támogatnak, akkor meg lehet szüntetni őket.
• Mely adókulcsok csökkentésére gondolnak?
A személyi jövedelemadózásban a középjövedelmű, idén 20–30 százalékkal adózó rétegeknél szeretnénk lejjebb vinni az adókulcsokat. Mérsékelnénk az áfa mértékét is, a 25 százalékos felső kulcs kiugróan magas, Európában ez 16–20 százalék között szóródik. A kedvezményes, 12 százalékos is magas, de nem annyira kiugróan, hiszen az európai alsó kulcsok 7–10 százalék között alakulnak. A munkáltatói tb–járulékok csökkentésében is szeretnénk tovább lépni. Én azt hiszem, az idén 6 százalékponttal mérsékelt járulékból a bevétel nem lesz kevesebb, mint a csökkentés előtt. Még vizsgálni kell, mennyivel lehet jövőre tovább lépni, de előbb–utóbb tényleg szeretnénk elérni a célul kitűzött 25 százalékot (idén a munkáltatói tb–járulék 33 százalék – a szerk.). De még elemezni kell az idei tapasztalatokat. Ha van igazság abban, hogy a csökkentett adókulcsok mellett jobban fizetik az adót, akkor jövőre többet lehet lefaragni.
• A napokban döntött a kormány arról, hogy vidékfejlesztési pénzekből félmilliárd forinttal járul hozzá a General Motors beruházásához. Az adórendszerben is ösztönzik majd a tőkebehozatalt?
Tudomásul kell vennünk, hogy a kelet–közép–európai térségben kiéleződött a verseny a nagy külföldi cégek tőkebefektetéseiért. A jövőben is követhetőnek tartom azt az utat, hogy egyedi kedvezményt nyújtunk, vagy segítünk megteremteni az infrastrukturális feltételeket. Az adórendszerbeli támogatás viszont már nem kívánatos, hiszen a társasági adó nemzetközi összehasonlításban is alacsony, és már most is sok benne a kedvezmény.
• Továbbra is kitart a kamatadó bevezetése mellett?
Az európai adórendszerekhez való közelítés azt is jelenti, hogy a befektetések, kamatok, lakásbérbeadás, egyszóval a nem munkából származó jövedelmek után is nagyjából olyan mértékű adót kelljen fizetni, mint amekkora az átlagos adóterhelés. Tavaly elvetettük a kamatadó bevezetését – illetve a jelenlegi nulla kulcs emelését –, mondván, hogy amíg nagy az infláció, addig a kamaton belül jelentős az inflációt ellentételező rész, ami nem tekinthető jövedelemnek. A kamat infláción felüli része (a reálkamat) viszont jövedelem. Az EU–ban egy–két kivétellel fizetik a kamatadót, ennek mértéke általában 20 százalék, ami nagyjából megfelel az átlagos adóterhelésnek. Még nem tudom, jövőre vagy az azután következő években vezetjük–e be a kamatadót, de egyszer be kell vezetni.
Tovább akarjuk szigorítani az adóbeszedési szabályokat, egyelőre előzetes elképzelések, ötletek merültek föl, például hogy forduljon meg a bizonyítási kényszer, és az adózónak kelljen bizonyítania a bevallott adatok valódiságát. De azt hiszem, ez Amerikán kívül nem nagyon terjedt el. Fölmerülhet annak lehetősége, hogy az APEH vagyonbecslést készíthessen az adózóról; ez Európában általában így van.
• A vagyonadóról mi a tervük?
A vagyonadónak egyetlen célszerű formája van: az ingatlanadó. Ezt ma is kivethetik az önkormányzatok, csak nem érték–, hanem négyzetméterarányosan. Az érték szerinti kivetés logikusabb lenne, hiszen nem mindenütt azonosak az ingatlanárak. E javaslatunktól azonban két lépésben visszavonultunk: először a kormányülésen, amikor úgy döntöttünk, hogy választhassanak az önkormányzatok a kétféle kivetés között, majd a parlamentben, amikor teljesen visszavontuk a helyiadó–módosítást. A négyzetméter–arányos adó szerintünk nem helyes, és szeretnénk erről meggyőzni a képviselőket. Indokolt lenne egyébként növelni a helyi adók arányát a központi adókhoz képest. Ez összefügg azzal, hogy ma nagyon sok kötelező állami feladata van az önkormányzatoknak. Az önkormányzati törvény kétharmados, ennek ellenére abban állapodtunk meg a miniszterelnökkel és a kollégáimmal, hogy javaslatot készítünk az önkormányzati finanszírozás megváltoztatására.
• Az idei költségvetés bevételi és kiadási oldalát 11 százalékos infláció feltételezésével tervezték meg. Attól, hogy az infláció tíz százalék alá kerül, mint újabban jósolják, a bevételek csökkennek, a kiadások viszont nem változnak. Nem nő meg tehát a hiány?
Nem hiszem. Az idei bevételek nem annyira az inflációtól, mint a bérek növekedésétől függenek. A nagyobb reálbér a fogyasztást és így az áfabevételt növeli, és ez nem az idei, hanem a 2000. évi költségvetést érintheti hátrányosan. Ha ugyanis a fogyasztás miatt megnő az import és vele a fizetési mérleg hiánya, és ezt már nem finanszírozza a tőkebeáramlás, akkor rákényszerülünk arra, hogy jövőre a tervezettnél szigorúbb költségvetést csináljunk. Ez esetben a bruttó hazai termékhez viszonyított hiányt nem a már meghirdetett 3,5, hanem 3 vagy 2,5 százalékban határozzuk meg.
• A reálkamatokat nem tartják magasnak?
De igen, bár az MNB épp most, pénteken csökkentette az irányadó kamatot. Amíg stabilan be nem állt a pénzpiac, veszélyes lett volna lejjebb vinni, hiszen a külföldieket éppen a magas kamatszint hozta vissza. Ugyanakkor az alacsonyabb kamatszint ösztönzi a gazdaság növekedését, tehát én örülnék a mérséklésnek, de nem akarjuk veszélyeztetni a megtakarításokat. Mindenesetre jó lenne, ha legalább az inflációval arányos mértékben csökkennének a kamatok. A lakáshitelkamatok siralmasan magasak. Ebben szeretnénk jövőre gyökeres változást, áttérni a jelzálog alapú lakásfinanszírozásra, amelyben a hitel fedezete maga a lakás, és az állam a bankok helyett a hitelfelvevőket támogatja, lényegesen csökkentve a kamatterheket. A lakásépítés lendületet adhat a gazdasági növekedésnek is, ráadásul a legkevésbé importigényes beruházási terület.
• Eldőlt már, hogy a Postabank vagy a Földhitel és Jelzálog Bank vesz–e majd részt ebben?
Nem dőlt el, sőt véleményem szerint olyan rendszert kell kialakítani, amelyben minden bank részt tud venni. A hitelfelvevők kapnák az állami támogatást, és a bankok versenyeznének azért, hogy melyikük nyújtsa ezeket a hiteleket.
• Szándékukban áll megerősíteni a bank– és tőzsdefelügyeletet?
A tavalyi tapasztalatunk az, hogy sem a bank–, sem a tőkepiaci felügyelet megelőző szerepe nem elég erős. Jogszabály–változtatásra van szükség, mégpedig nemcsak a pénzintézeti és az értékpapírjogban, hanem esetleg a társasági törvényben is. Erről valószínűleg törvénycsomagot terjesztünk ez év második felében a parlament elé.
• A társasági törvénnyel mi a gond?
Véleményem szerint a bankoknál működési nehézségeket okoz például az igazgatóság, a felügyelőbizottság lehetőségeivel, funkcióival, felelősségével kapcsolatos szabályozás. A Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank példája is ezt mutatja: nem tudni igazán, mennyiben felelős az fb, az igazgatóság, a menedzsment, az állami felügyelet a történtekért, ezeket a jogszabályok elmossák. De hozzá kell tennem: minderről még nincs döntés, még ki kell dolgozni a változtatások koncepcióját.
• Az idei költségvetés parlamenti vitájában miért támogatta a kormány az MNB számvevőszéki ellenőrzését, ha tudta, hogy ez kétharmados szavazással dől el, és az ellenzék úgyis megakadályozza?
Egyszerűen azért, mert úgy látom, ez lenne helyes. Nem gondolom, hogy a jegybank gazdálkodása felelőtlen. De a jegybank is közpénzekkel gazdálkodik, tehát az ellenőrzésére szükség van, ami nem jelentette volna azt, hogy az ÁSZ beleszólhatott volna a monetáris politikába. Véleményem szerint az MNB felügyelőbizottsága, amelynek tagjait a politikai pártok delegálják, nem megfelelő az ellenőrző funkcióra. Az államot tulajdonosként a Pénzügyminisztérium képviseli a jegybankban, de nekünk nincs erős ellenőrző hatóságunk. Ha lenne (amit én nagyon szeretnék, és valószínűleg ki is fogjuk építeni az APEH, a VPOP és esetleg az MNB vizsgálatára), akkor esetleg más lenne a helyzet. Így meggyőződésem, hogy a számvevőszék lenne a legalkalmasabb ellenőrző szervezet.
• Eörsi János – Vitéz F. Ibolya