Kopint–Datorg: ne siessünk az államadósság leépítésével • Túlságosan szigorú a büdzsé • 1998.03.19
A mostani költségvetési szigorral, a büdzsé 2 százalékos elsődleges többletével idő előtt túlteljesítjük a maastrichti államadósság–kritériumot – mutatja ki középtávú elemzésében a Kopint–Datorg. A GDP növekedését 2002–ig évi 4–5, a nettó reálkereset–gyarapodást évi 3–4 százalékra teszik, viszont szerintük az infláció csak 2000 után lesz egy számjegyű.
Évi 4–5 (az időszak végén 4,5–5) százalékos növekedést jelez előre legújabb, 1998– 2002–re vonatkozó prognózisában a Kopint–Datorg. Sajtótájékoztatójukon ezt „mérsékelten optimista”, a külső és belső egyensúlyi korlátok mellett teljesíthető előrejelzésnek nevezték.
A vizsgált időszak közepe táján elképzelhetően tartanak egy olyan kurzust, amelyben a gazdaságpolitika növekedési áldozatot hajlandó hozni az infláció leszorítása érdekében. A jövendő időszakban ugyanis alapvető szerepet játszik az EU–csatlakozás, illetve az, miként teljesíthetjük ennek feltételeit. A Kopint szerint az erőteljesebb inflációfékezés csak átmeneti lehet, mivel felgyorsítja a reálfelértékelődést s vele a fizetési mérleg romlását.
A reálfelértékelődést (azaz a hazai termékek külpiaci versenyképességének romlását) elkerülhetetlennek tartják. Ennek azonban van egy egészséges, „egyensúlyi” mértéke, amelyet Oblath Gábor, a Kopint–Datorg kutatója 1,5 százalékra becsül. Hazánk viszonylagos fejletlenségével összefüggésben a forint vásárlóereje jócskán elmarad attól, amit hivatalos árfolyama indokol. (Egy 1995–ös adat szerint a forint hivatalos ECU–árfolyama paritásos vásárlóerejének csak 51,8 százalékát tette ki; eközben az egy főre jutó GDP EU–átlaghoz viszonyított aránya 37 százalék volt.) Nálunk nagyobb növekedés várható a 2 százalékra prognosztizálható EU–átlagnál, így viszonylagos fejlettségünk is nő, s ezzel párhuzamosan vásárlóerő–paritáson is erősödik a forint, azaz reálfelértékelődés zajlik le.
A Kopint előrejelzése szerint a folyó fizetési mérleg deficitje a tavalyi 1, illetve az idei 1,4–1,5 milliárd dollárról (a GDP 2–3 százalékáról) 2002–re 2,5–2,7 milliárdra (3,8–4,2 százalékára) duzzad majd. A nagyobb hiány az erőteljesebb inflációleszorító kurzus esetén adódna. Az infláció fékezése szempontjából a Kopint is kulcskérdésnek tartja a szerényebb nominális béremelkedést a versenyszférában, miközben reálisnak tartja az évi 3–4 százalékos nettó reálkereset–gyarapodást.
Az EU–csatlakozás árnyékában ott az euro, s vele a maastrichti kritériumok. Például az, hogy az államháztartási deficit nem haladhatja meg a GDP 3, az államadósság pedig a 60 százalékát. A Kopint az elsődleges (kamattételek nélküli) deficitről végzett számítást, mivel a teljes hiány GDP–hez viszonyított aránya nagymértékben függ az inflációtól. Ha fennmaradna a büdzsé 2 százalékos idei többlete, akkor idő előtt, 2000–ben teljesítenénk az államadósság maastrichti szintjét. Hogy ezt a szintet később, de még időben érjük el, ahhoz Oblath szerint elég lenne 1 százalékos elsődleges államháztartási többlet; azaz 1 százalékot (idei áron mintegy 90–95 milliárdot) nyugodtan el lehetne költeni.