Nézeteltérések • 1998.04.20
Könnyen meglehet, hogy a következő négy év legkiélezettebb vitái az államháztartás – ezen belül is az önkormányzati és az egészségügyi finanszírozás – kérdései körül forognak majd. Ha egyáltalán a következő kormány folytatja az eddigi gazdaságpolitikai vonalat, amit a PM elemzői kimondatlanul is feltételeznek. Államháztartási ügyekben azonban még a jelenlegi kormánypártok között is nézetkülönbségek vannak.
Választási programjában az MSZP fenntartaná az egészségügyben a közfinanszírozás dominanciáját. Sőt, növelné is az állami támogatást, így oldva meg azt a problémát, hogy a rendszer ma nem téríti meg az egészségügyi eszközök amortizációját. Az SZDSZ–program ezzel szemben biztosítási reformnak tekinti az egészségügyi reformot, s olyan rendszert tűz ki célul, amelyben a járulékfizetők maguk választanak a finanszírozó pénztárak között. Ez szektorsemleges egészségügyi finanszírozást kíván meg, s az SZDSZ reményei szerint vállalkozást honosít meg a járóbeteg–szakellátásban s a kórházakban is.
A PM az utóbbi véleményt osztja: „általános” (tulajdonformától független) feladatfinanszírozást honosítana meg az ellátásban, és lehetővé tenné, hogy ezt a finanszírozást – az OEP mellett – üzleti és önkéntes biztosítók is végezhessék.
Nem feltétele az EU–csatlakozásnak, hogy az egészségügy finanszírozásába profitorientált biztosítók is bekapcsolódjanak – reagált kérdésünkre Keller László (MSZP) népjóléti államtitkár. Szerinte amennyiben megtörne az OEP finanszírozási monopóliuma, annak óhatatlan következménye lenne, hogy a járulékfizetők jövedelmük alapján választanának biztosítót. Az üzleti alapon szerveződő biztosítók érdeke azt diktálná, hogy a jól fizető, viszonylag egészséges járulékfizetőket gyűjtsék ügyfélkörükbe, s ezek ellátását biztosítanák. Így akik nem fizetnek járulékot, azok egészségügyi ellátása teljes mértékben az államra maradna, s megszűnne a most is meglévő társadalmi szolidaritás a társadalom különböző rétegei között – mondta Keller.
A szabad demokraták szerint viszont létezik már – például Hollandiában – olyan biztosítási rendszer, amely kikényszeríti pénzügyi (ellen)érdekeltség révén a racionális gazdálkodást a kórházakban, ugyanakkor megakadályozza a szegényebbek kiszorulását az egészségügyi ellátásokból – nyilatkozta Ungár Klára, a párt képviselője.
Elképzésük szerint az egészségügyi hozzájárulást és a járulékokat továbbra is az OEP – mint egyfajta adóhivatal – szedné be. A járulékot az üzleti biztosítók között az OEP osztaná szét aszerint, hogy a biztosítók ügyfelei várhatóan mennyi és milyen egészségügyi ellátásra szorulnak a jövőben. Ezzel megakadályoznák a „jó” és a „rossz” betegek biztosítóinak kialakulását.
A polgárok a biztosítók között szabadon választhatnának, amelyek a pluszszolgáltatásokkal (az OEP által jelenleg sem finanszírozott ellátásokkal) kelhetnek versenyre a járulékfizetőkért. Egy–egy kórházzal több biztosító is üzleti kapcsolatban állna, így közösen ellenőrizhetik, hogy az adott egészségügyi intézmény az elvárható gazdaságossággal működik–e, s fény derülne arra is, mekkora az adott szolgáltatónál a felesleges kapacitás – véli Ungár.
Ami viszont az önkormányzati finanszírozás elveit illeti, a PM inkább a nagyobbik kormánypárthoz húz. Bővítené ugyanis a nagyobb, körzeti szerepkört betöltő önkormányzatok feladat– és hatáskörét, ugyanakkor szűkítené ezt a kistelepülések esetében. Az SZDSZ ezzel szemben érintetlenül hagyná a kistelepülések jogosítványait, sőt javukra a finanszírozási reform (s ennek keretében a növekvő szerepű helyi adók) ellensúlyozására szolidaritási elven alapuló kiegyenlítő mechanizmusokat vezetne be.
• Eörsi János – Papp Zsolt