Minimális a mérséklődő infláció hatása • Befagyott lakossági hitelkamatok • 1998.11.09
A lakossági hitelkamatokat szinte érintetlenül hagyja a mérséklődő ütemű infláció, amely betéti oldalon viszont egy év alatt közel négy százalékot morzsolt le. Elsősorban a versenynek kevésbé kitett lakáshitelek esetében nagyon magas, mintegy 13 százalékos a reálkamat. Sokan a Földhitel– és Jelzálogbank Rt. működésétől várták az olcsóbb hitelt, de csalódniuk kellett. Bár a bank más pénzintézetekhez képest 1–2 százalékkal olcsóbb, így is évi 24–25 százalékon hitelez most, miközben jövőre az átlagos inflációt 10–11 százalékra várják.
MH–információ
Úgy tűnik, hogy a bankok a lakossági üzletágban kárpótolják magukat a vállalati piacon kialakult rendkívül szűk kamatrésért. Vegyük például a legnagyobb lakossági bank, az OTP publikált adatait. Eszerint a folyószámlához kapcsolódó A hitel kamata 1997. január elseje óta változatlanul évi 25 százalék. A lakáshiteleket 1997 januárjában évi 29–30 százalékon nyújtotta a bank, most 26–29 százalékon. A személyi hitelre most is évi 31 százalékot, a hagyományos ügyintézésű áruhitelre pedig évi 30 százalékot számol fel.
A legnagyobb lemorzsolódás a helyszíni ügyintézésű áruhitelnél tapasztalható, ahol az élénkülő verseny miatt (az 1997 elején még csak kétszereplős piacon ma már fél tucat hitelkihelyező dolgozik) évi 27 százalékra csökkent a kamat. A hitelkamatok tehát magas reálkamatot tartalmaznak, ha figyelembe vesszük, hogy az 1997. évi átlagos infláció 18,3 százalékos volt, 1998–ra 14 százalék körülit, 1999–re pedig 10–11 százalékot várnak.
Az OTP Bank lakossági betéti kamataihoz viszonyítva nőtt a kamatrés is. Míg 1997 elején évi 18,5 százalékot fizetett a folyószámlán egy évre lekötött félmillió forintra, addig jelenleg az a kamat évi 14,75 százalék, tehát ez alatt az időszak alatt 3,75 százalékkal lett kisebb a kamatszint. Ekkora lemorzsolódást az egyéves futamidejű hiteleknél nemhogy nem lehet felfedezni, de – mint jeleztük – például a folyószámlahitel kamata nem is változott.
• Folytatás a 9. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
A jegybanki adatok szerint a vállalati hitelezésben mintegy 3–4 százalékos árrést érnek el a bankok. A legjobb vállalatok finanszírozásában élenjáró magyar bankok kérdésünkre állították, hogy idén a csökkenő kamattrend idején folyamatosan szűkült a rés, elsősorban a kiélezett hitelezési verseny miatt. Előfordult, hogy a bankközi forintpiacon érvényes kamatok alatti áron folyósítottak hitelt, ami már negatív kamatrést jelent. Tehát azon a kihelyezésen az adott bank veszített.
Az orosz válság és a magyar országkockázat növekedése óta változott csak némileg a helyzet. Ahogy több vezető bankár is kifejtette: az akár veszteség árán való piaci rész vásárlásával felhagynak, nagyobb súlyt helyeznek a jövedelmezőségre, és a legjobb cégeknek nyújtott hitelkamatokban is érvényesíteni kívánják a megnőtt országkockázatot, amely legalább 20–30 bázisponttal drágítja meg számukra is a külföldi forrásbevonást. Tény, hogy a legjobb adósoknak felszámolt irányadó kamatot (prime rate) a korábbihoz képest magasabb szinten tartják.
Összességében azonban a vállalati hitelüzletágban várhatóan év végéig már nem morzsolódik tovább a kamatrés. A legjobb ügyfeleknek tekintett adósokat azonban nem kell félteni, a forinthiteleikben megfizetett reálkamat még így is jóval kisebb, mint amit a lakosság fizet egyes éven belüli és éven túli hiteleiben.
Hallani bankoktól, hogy a lakossági hitelezést a még hiányzó adósinformációs rendszer és a munkanélküliség miatt egyik pillanatról a másikra fizetésképtelenné váló ügyfelek miatt az átlagosnál kockázatosabbnak tartják, ezért rendjénvalónak tekintik a tág kamatrést és a magas hitelkamatokat. Éppen az ellenkező retorikát használják viszont akkor, amikor a lakossági üzletágba, ezen belül a hitelezésbe való betörési szándékukat alapozzák meg. Akkor azt hangoztatják, hogy a magánadósok fizetési nehézség esetén nem tudnak úgy eltűnni, mint egyes cégek.
A túlságosan nagy kockázatok nem igazolódnak akkor sem, ha a bankok lakossági hitelekre képzett céltartalékait vetjük össze a vállalkozói üzletágban képzettel. Mint Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa kérdésünkre megjegyezte, az OTP Bank ugyan nagyobb arányban képez céltartalékot a lakosság lakáshiteleire, mint más kihelyezésére, de nem akkora az eltérés, ami indokolná a lakáshitelek jelenlegi 26–29 százalékos kamatát.
Éppen az OTP szokott érvelni azzal is, hogy a kis összegű hitelezés jóval költségesebb, mint egy–egy multinak adott mamuthitel vagy egy szindikálásban való részvétel. El kell ismerni, hogy a lakáshitelek folyósításánál számos pótlólagos költséggel, mint értékbecsléssel, jelzáloggal, annak esetleges érvényesítésével kapcsolatos kiadásokkal is számolni kell, de ezt fel is vésik a bankok a számlára. Várhegyi Éva számításai szerint az OTP Banknál és a Postabanknál is mintegy 2–3 százalék extrakamat összejön a lakáshitelek folyósításával összefüggő díjakból. Így egykettőre az évi 30 százalékos kamatteher közelében járunk, miközben az éves átlagos infláció várhatóan 14 százalék közelébe csökken az idén, s jövőre 10– 11 százalék közelében várják.
A reálkamat tehát olyan magas a lakáshitelek esetében, hogy a visszafizetés kockázatát is növeli. Csökkenő inflációs környezetben egyre nagyobb terhet ró az adósokra a törlesztés. Nagyon magasnak találja a lakáshitelkamatokat Palócz Éva is, aki korábban a jegybanknál dolgozott, ma független szakértő. Számításai szerint a lakossági kihelyezéseknél nőttek a reálkamatok, a már másfél éve hónapról hónapra folyamatosan csökkenő ütemű infláció nem vitte le a vártnak megfelelően a magánadósok hitelkamatait. A hitelkamatok mozdulatlansága a kutató becslése szerint 11 százalékra növelte az átlagos kamatrést a lakossági üzletágban.
Többen a Földhitel– és Jelzálogbank megalakításától várták az olcsó lakáshitelkamatokat, mondván a bank majd a tőkepiacról finanszírozza magát jelzáloglevelek kibocsátásával, a jelenleginél olcsóbb éven túli forrásokkal, miközben a hitel mögé állított jelzálogfedezettel csökkenti a kockázatot. Kékesi János, a bank vezérigazgatója sem vitatta, hogy az általuk kínált, évi 24–25 százalékos kamatok a jelenlegi inflációs környezetben magasak. Az infláció üteme jelentősen csökkent, de a forrásköltségek nem lettek a várt mértékben alacsonyabbak – érvelt. Nem biztatott semmi jóval Kékesi a több mint féléves késéssel kibocsátandó első jelzálogleveleik kapcsán sem. Nem tudta biztosra mondani, hogy a várhatóan 1,5–2 milliárdos kibocsátás mérsékli a bank forrásköltségeit. Az állampapír–piaci hozamokhoz képest néhány bázisponttal magasabb hozamot kell a jelzáloglevélnek biztosítania, az állampapírok referenciahozama pedig most magasabb, mint augusztus elején.
Nem tekinthető kifizetődőnek a látszólag alacsony, évi 20–21 százalékos kamaton folyósított annuitásos lakáshitelük sem, mivel ezt a kamatszintet öt évre fixálja a bank, s így számolja ki a havi egyenletes törlesztést. A remények szerint azonban öt év alatt az infláció nemhogy 10 százalék alá megy, de megközelíti az európai uniós országok szintjét, tehát rendkívül magas reálkamat–tartalmat fagyasztana be az adós a törlesztésébe.
• Papp Emília– Eörsi János – Németh Géza