Csak tárgyilagosan • 1998.09.16
A szakminiszter Járai Zsigmond a Fidesz vezette kormány minisztere, így hát politikushoz illően kritizálta a parlamentben az előző kormány zárszámadását. Túlköltekezés történt, mondotta, jócskán megnőtt az államháztartás hiánya, hisz 1997–ben a deficit a GDP 4,8 százalékára rúgott, szemben az egy évvel korábbi 3,1 százalékkal. Szónoklata eme pontján nem említette meg, hogy évekig a szőnyeg alá söpörték a költségvetés jegybanki ingyenfinanszírozásának problémáját, és ez bumerángként ütött vissza épp tavaly, amikor a devizaadóssággá átalakított ingyenadósság kamata önmagában is a GDP 2 százalékát emésztette föl. Az ilyen bonyodalmak miatt a költségvetés elsődleges, kamatok nélküli egyenlege hívebben tükrözi, hogy mennyire költekező az állam. Igaz, a Horn–kabinet „kieresztett” 1996 után, de azért kamatok nélkül a bevételek még 1997–ben is meghaladták a kiadásokat, mégpedig a GDP 3,1 százalékának megfelelően, azaz tekintélyesen. Idén és jövőre már „csak” 2 százalékos kamatok nélküli többletet kell produkálni.
Ettől túlköltekezés nyilván van, és a pénzügyminiszter nyilván okkal kéri számon az elődöktől az államháztartás reformját, mint ahogy legalábbis Kupa Mihály óta minden pénzügyminiszter számon is kérte. Nagyon helyes például, ha újra és újra szóvá teszik a minisztériumok, intézmények „saját bevételeit”, ezeket a zömében egymás között átutalt, s ily módon az Országgyűlés látóköréből kikerülő pénzeket. Ezeket az intézmények rendre alultervezik, tavaly például e trükkel majd' százmilliárdot kaszáltak.
A pénzügyminiszterek örök álma az úgynevezett feladatfinanszírozás. Hogy arra költsék a pénzt, amire adják, és viszont. Az olcsó állam népszerű jelszó, mert azt a látszatot kelti, hogy az ilyen állam működtetője határozott és férfias, ugyanakkor gáláns a lakossággal szemben. Csakhogy a spórolás sohasem fájdalommentes – gondoljunk csak a fennálló törvényekhez képest megnyirbált jövő évi nyugdíjemelés tervére, vagy arra, hogy a közkiadások döntő része bér és járulék.
Majd meglátjuk. Addig is: csak szerényen, tárgyilagosan.