A kulcs a jövedelemkivonás • 1998.04.08
„Jövedelemkivonás” – Bod Péter Ákos valóban nem írta le a Népszabadság március 19–ei számában ezt a szót. Mégsem félreértésből emeltem ki e mozzanatot március 23–ai cikkemben. Hiszen a bruttó hazai termék (GDP) és a bruttó nemzeti termék (GNP, illetve újabb nevén bruttó nemzeti jövedelem, GNI) közti különbséget a jövedelemkivonás okozza, mégpedig túlnyomórészt a külföldi kamatok és profitok kiáramlása, s jóval kisebb mértékben a külföldi munkavállalók keresete. 1996–ban például 6845,4 milliárd forintra rúgott a GDP, s a 217,4 milliárd forint nettó profit– és kamatkiáramlás, valamint a 3,1 milliárdnyi nettó munkajövedelem–átutalás levonásával 6624,8 milliárd forintnyi GNP adódott a KSH adatai szerint.
A Népszabadságban Bod Péter Ákos azt az állítást kockáztatta meg, hogy „A nemzeti termék (azaz GNP – a szerk.) mércéjével mérve nyilván kisebbnek bizonyulna a magyar jövedelmi szint, és lassabbnak találtatna az elmúlt években a növekedés, mint a ma használt GDP–mutató szerint.” Az adatok viszont azt mutatják: a növekedésben nincs lényeges különbség a kétféle mérőszám között. A piaci áron, forintban mért GDP és GNP éves növekedése között a különbség 1992 óta nem éri el az 1 százalékpontot – kivéve 1996–ot, amikor épp a nominálisan 23 százalékkal növekvő GNP javára mutatkozott 1,1 százalékpontos növekedési különbség. Ami pedig a jövedelmi szintet illeti, a GNP mintegy 3–4 százalékkal kisebb a GDP–nél. Ez csakugyan jelentős mérték, de nem akkora, amely lényegesen megváltoztatná az utca Népszabadság–cikkben megidézett emberének közérzetét.
A külföldiek jövedelme benne van a magyar GDP–ben, de nincs benne a magyar GNP–ben – panaszkodott Bod Péter Ákos március közepén. Akkori szavaiból kivehetően épp a külföldiek jövedelme csappantja meg az utca hazai emberének jövedelmét. De hát csakis jövedelemkivonás által lehetséges ez. Amennyi jövedelmet benn tart a külföldi tőkés magyarországi vállalatában, annyival gyarapodik az idehaza működő vagyon, s az utca hazai emberének jövedelemszerzési lehetőségei is. E ponton persze zűrzavar uralkodik a KSH berkeiben; a külföldi tőkések jövedelme külföldi marad, ha újra befekteti, mégis hazai jövedelemként (azaz a GNP részeként) szerepeltetik ezt a tételt. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a profitok újra befektetését nem tudják pontosan nyomon követni.
A statisztikában csakugyan vannak még hibák. De a magyar nemzeti jövedelem nem azonosítható a magyar kis– és nagyobb vállalkozók, valamint az utca hazai emberének jövedelmével, mint ahogy azt Bod Péter Ákos a Népszabadságban sejteti. Mert bizony léteznek olyan „rezidens” (azaz devizabelföldi) cégek, amelyek részben vagy egészben külföldi tulajdonban vannak. E cégek jövedelme belföldinek számít, azaz ugyanúgy gyarapítja a GNP–t, mint a GDP–t. S méltán: gazdasági ténykedésük növeli a magyar jólétet.