A népjóléti tárca szakértőinek javaslata a korhatáremelésre • Lehetséges a korábbi nyugdíj, de csak feltételekkel •
MH-információ
A kormány a közeljövőben dönt azokról az elképzeléseiről, miképpen valósítható meg a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, amelynek eredményeként 2007-től egységesen 62 éves korunkig dolgozni kell.
Az átállás megkönnyítésére bevezetnék az előrehozott öregséginyugdíj-konstrukciót: eszerint – évenként hat-, havonként félszázalékos nyugdíjcsökkenés fejében – a jelenlegi korhatárral is nyugdíjba mehet az, aki 32 év szolgálati időt összegyűjtött.
1993 márciusa óta él egy törvény arról, hogy a női nyugdíjkorhatár 1995. január 1-jétől kétévenként egy-egy évvel emelkedik, csakhogy ennek részletes szabályozása még nem történt meg. Sokak számára az új rendszer nehezebb körülményeket teremt, ezért – meg persze azért is, hogy alkotmányosan ne érhesse szó a ház elejét – biztosítani kell a kiszámíthatóságot és a választás lehetőségét az érintettek számára.
Az új jogszabályt – a társadalombiztosításról szóló törvény megfelelő módosítását – még ez évben meg kellene alkotni ahhoz, hogy 1997-től valóban megkezdődhessen az átállás.
A női nyugdíjkorhatár 1997-ben 57 évre emelkedik, a férfikorhatár pedig 62 évre. E változás áthidalására információink szerint olyan javaslat készült a Népjóléti Minisztériumban, hogy az akkor 55 éves korukat elérő, 1942-ben született nők is nyugdíjba vonulhassanak.
• Folytatása a 3. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
Csakhogy annyiszor fél százalékkal kevesebb nyugdíjjal, ahány hónapjuk az 57 éves koruk betöltéséig hátra van. Ennek az úgynevezett előrehozott öregségi nyugdíjnak további feltétele az volna, hogy igénybe vevője legalább 32 év szolgálati időt gyűjtött össze. A nyugdíjkorhatár betöltése után a szükséges szolgálati év továbbra is húsz év maradna (szolgálati időnek számít a munkában töltött idő mellett a katonai szolgálatban, táppénzen, szülési szabadságon, gyesen töltött idő is). Ugyanakkor, ha szerény eszközökkel is, ösztönöznék a nyugdíjkorhatár utáni aktivitást: aki 1997. január 1-jét követően 62. éve betöltése után legalább 12 havi szolgálati időt szerez, fél százalék nyugdíjprémiumban részesülne.
1997 után tovább nőne az az időtartam, ami alatt a nők megválaszthatják, mikor mennek nyugdíjba, hiszen egyre nő a távolság a régi és az új rendszer szerinti nyugdíjkorhatár között. A kidolgozás alatt álló konstrukció azonban legföljebb öt év különbséget engedne meg a „rendes” és az esetleges előrehozott nyugdíjba menetel között. Az 1942-ben született nők például „rendesen” 2000-ben mehetnének nyugdíjba – hiszen akkor érnék el az akkor aktuális, 58 éves nyugdíjkorhatárt –, ám csökkentett nyugdíjjal mehetnek 1997–1999 között is. Az 1943-as nők már csak 2002-ben érnék el a nyugdíjkorhatárt – mivel ez épp 2001-ben ugrik 58-ról 59 évre –, viszont 1998– 2001-ig megilletné őket a csökkentett összegű nyugdíj.
A férfiak esetében a nyugdíjkorhatár '97-ben 62 évre emelkedik, ők két évvel hozhatják előre nyugdíjba menetelüket.
Az említett 32 év szolgálati időt „nyugdíjfedezeti szempontokkal”, vagyis azzal indokolják, hogy a nyugdíjjárulék csak ennyi idő alatt fedezi az előrehozott nyugdíjat. Akinek nincs ennyi szolgálati ideje, annak tovább kell dolgozni a „rendes” nyugdíjkorhatárig; a számítások szerint e konstrukció az érintett nők 60, a férfiak 90 százalékának teszi lehetővé a választást. Folyamatosan nőni fog a kötelezően továbbdolgozók száma: 1997-ben 17-20 ezren lesznek, 2000-ben 60 ezren, 2004-ben 100 ezren. Ám ennél is nagyobb munkaerőkínálat-növekedéssel kell számolni, attól függően, hogy azok közül, akiknek lesz választási lehetőségük, hányan vállalják, hogy tovább dolgoznak. Ha például az érintett korosztályoknak csak 20 százaléka dolgozik tovább, akkor ezzel 1997-ben 8 ezer, 2000-ben 15 ezer, 2004-ben 20 ezer fővel nő a munkaerő-kínálat; ha 80 százalékuk nem megy nyugdíjba, a munkát keresők száma 1997-ben 30, 2000-ben 60, 2004-ben 80 ezer fővel nő.
Az ismertetett módosítások – a nyugdíjak 1995. évi szintjével számolva – 1997-ben 5-7 milliárd, 2000-ben 16-19, 2004-ben 22-26, 2007-ben 35-40 milliárd forint megtakarítást hoznának a nyugdíj-biztosítási alapnak. A korhatáremelés azonban növeli a munkaerőpiac feszültségeit. Nőni fog például azoknak a száma, akik valamilyen nyugdíjkorhatár előtti ellátást (előnyugdíj, korengedményes nyugdíj, átmeneti járadék) vesznek igénybe.
Sőt, a korábban jogosulttá vált előnyugdíjasoknak és más nyugdíjkorhatár előtt visszavonultaknak tovább jár az ellátás, ahogy kitolódik a korhatár. Csak emiatt – az inflációt figyelmen kívül hagyva – 1997-ben 3,2 milliárd, 1998-ban 7,3 milliárd, 1999-ben 11,7 milliárd, 2000-ben 9,3 milliárd forint többletkötelezettség hárul majd a munkaerő-piaci alapra.