Számháború
Igazolja-e a miniszterelnök 1994. decemberi vétóját a HungarHotels és a Forum szálloda sikeres eladása? Az összeg, amellyel a köz gazdagodik, föltétlenül igazolja, hiszen most 102,3 millió dollár az állam bevétele, szemben azzal az 57,5 millióval, amit másfél évvel ezelőtt az amerikai befektető kínált. Ráadásul az akkori, megvétózott ügyletből mindössze 34,5 millió folyt volna be a büdzsébe, a többi – emlékezzünk – az úgynevezett saját részvények ellenértéke volt, amit az amerikaiak kötelesek lettek volna beruházásra költeni. No de meg lehet-e ítélni a privatizációt mint valami sportteljesítményt? Bizonyos mértékig nyilván igen. Magát a pályáztatást – azt, hogy versenyeztetik egymással a vevőjelölteket – a sport szelleme lengi körül. Tiszta viszonyok között az, aki a jobbat ajánlja, viheti a jószágot. A HungarHotels és a Forum mostani fordulója ilyen eset, amennyiben kitüntetett szerepet játszott a vételár nagysága. De ez csak azt bizonyítja, hogy kizárólag egy adott időben megrendezett árlicitre alkalmazható a sporthasonlat. Ha elhúzódó ügyről van szó, másfél évről, ami alatt változások következnek be a privatizációs feltételekben s az általános körülményekben (a többi között az ország megítélésében) is, nem beszélhetünk fenntartás nélkül azonos esélyekről és azonosan mérhető teljesítményről. Nem beszélve arról, hogy az összevetés könnyen számháborúvá fajulhat. Az 1994 végén meghiúsult ügylet kapcsán például más forintösszegről beszél az ÁPV Rt. vezérigazgatója, s megint másról írnak az akkori újságok…Tegyük föl mégis, hogy méltányos az 1994 végén megvétózott és a most nyélbe ütött ügylet sportszerű összevetése. Az állami bevétel kétségkívül háromszoros, s a másfél éves késés miatt elmaradt kamatot (ami mintegy 4 millió dollár lehet) nem érdemes fölhánytorgatni ilyen bevételkülönbség mellett. Látnunk kell azonban, hogy a bevételnövekedés teljes mértékben annak tulajdonítható, hogy most a szállodarészvények nagyobb részét tudták eladni, mint amennyit 1994-ben az American General Hospitality vett volna meg. Akkor 51 százalék kelt volna el (amiből 20 százalék az említett saját részvény), most a Forumból csaknem 95 százalék, a többi szállodából 85 százalék (a maradékot a dolgozóknak ajánlják fel). Ez természetesen önmagában is komoly teljesítmény. Ám az állam időközben be is fektetett a szállodákba: kivásárolta a – részben perelt – önkormányzati részvényeket, értesüléseink szerint hárommilliárd forintért; törlesztette a szállodacsoport 0,8–1 milliárd forint adósságát; „bevonta” az ominózus „saját részvényeket”, amelyeket a HungarHotels évekkel ezelőtt némely éttermekért és szállodákért kapott, anélkül hogy csökkentették volna a szállodatársaságok jegyzett tőkéjét. Utóbbi tulajdonképpen azt jelenti, hogy meg nem történtté – ingyenessé – nyilvánították a korábbi vagyonelvonásokat. A részvényárfolyam (azaz az eladott szállodarészvények árának és névértékének egymáshoz viszonyított aránya) híven tükrözi, mennyire növekedett a szállodák ázsiója az 1994-es vétó s az időközben eszközölt állami befektetések óta. Az árfolyam csak szerény mértékben nőtt: 1994 végén 134 százalék lett volna, most a HungarHotels esetében 173,8, a Forum esetében 190 százalék, a kettő átlagában mintegy 180 százalék. Az önkormányzatok kielégítése és az adósságtörlesztés mintegy négymilliárd forintba került, ami a szállodatársaságok tőkéjének 45 százaléka, ebből a nagybefektetők részvényeire negyvenszázalékos értéknövekedés jut. Ezt levonva a 180 százalékos átlagos árfolyamból, a másfél évvel ezelőtt ajánlott s megvétózott ár közelében tartunk. A bevétel nagysága fényesen igazolja a miniszterelnöki vétót, a szállodarészvények árfolyama már nem olyan fényesen. De hát a vétó azt is jelentette 1994 végén, hogy a kormány habozik a privatizációban. A későbbi fejlemények nyomán ez sommás ítéletnek bizonyult, ám akkor csakugyan habozott, s ez felbecsülhetetlen kárt okozott az országnak. Az üzleti föltételeket, a versenyszabályokat megváltoztathatja a politikai akarat – a miniszterelnöki vétónak ezt az üzenetét csak másfél éves szívós munka feledtette úgy-ahogy. Mígnem jött a következő üzenet: az ígért energiaár-emelés elhalasztása. Ez viszont már nem a szállodák, hanem az energiaszektor története…