Ördögi kör
Mindannyian tudjuk: nem arányos, azaz igazságtalan a közteherviselés. A társadalom kettészakadt, kényszerből adózókra – akik úgymond bérből és fizetésből élnek – és nem vagy alig adózókra. Utóbbiak – egy kormányzati számítás szerint – a tébé költségeinek mindössze 4 százalékát fedezik, miközben a tébé szolgáltatásainak 17-19 százalékát veszik igénybe. Hallani arról is, hogy öt-hatszázezer honfitársunk egyszerűen eltűnt a keresők, illetve eltartottak statisztikájából, így hát „kimaradtak” a közterheket viselők közül. Akik úgyis adóznak, azoknak – ezt is mindannyian tudjuk – egyre nagyobb terheket raktak a vállára, hogy mégiscsak fedezzék valamiből a közkiadásokat. E csapdahelyzetet persze maga az adó- és járulékrendszer idézte elő a maga kiskapuival és az úgymond szocialista értékrendből örökölt páratlan progresszivitásával. Alig képzelhető például demagógabb megoldás az szja 1988-as bevezetésekor – egészen tavalyig – alkalmazott nulla kulcsnál: a kis jövedelműek kimaradó adóját a jobban keresőktől hajtották be évről évre, elvéve a kedvüket mindenfajta adómoráltól. És még rosszabb sors várt a becsületesekre, azaz a kényszerből adózókra. A kormány most megpróbál kifelé lépni ebből az ördögi körből. Enyhítve az adók és járulékok okozta terheket, de közben szélesítve a köz terheit viselők táborát. A jövedelemadó felső kulcsát például a mostani 48 százalékról 42-re kívánja levinni, vagyis a tavalyi 44-nél lejjebb (amit egyébként Szabó Iván pénzügyminisztersége idején, a korábbi 40 helyett vezetettek be). Látványos gesztus ez, különösen az adósávhatárok emelésével együtt: beismerik végre, hogy távolról sem a legprogresszívebb adózás a legigazságosabb. De nem késő-e? Javítható-e még az adómorál? Elég csábító lesz-e a 42 százalékos felső kulcs (vagy az 52,5-ről 50 százalékra levitt tébéjárulék) ahhoz, hogy most már érdemes legyen becsületesnek lenni? Jövőre kiderül.