Gyorsmérleg
Az Alkotmánybíróság előtt tegnap állva maradt a rászorultság elve, vagyis a Bokros-csomagnak az az egyik leglényegesebb kezdeményezése, hogy az állami juttatásokat ezután ne élvezhessék azok, akik jól el vannak eresztve. Csak éppen az alkotmánytalan, ha valaki amiatt válik nem rászorulttá, mert mégoly értékes, ám nem értékesíthető (?) autója, háza van. A fölhalmozott vagyonok ekképp – nem először – alkotmányos védelmet kaptak a hatósági firtatással szemben. Bokros másik fontos kezdeményezése – a köz a vagyonok alapján „fogja meg” a szeme elől rejtve maradó jövedelmeket – máris vereséget szenvedett. Pedig hol van még az ingatlanadó? Az Alkotmánybíróság nem engedi azt, hogy a jelenlegi 15 helyett csak 25 nap betegeskedést követően járjon a táppénz. Ez a költségvetésnek éves szinten mintegy 20 milliárdjába kerül. (A többi verdikt anyagi kihatását nehéz volna fölbecsülni. ) A 25 nap azért találtatott soknak Justitia serpenyőjében, mert a táppénzes esetek átlagos időtartama 32 nap, s így gyakorlatilag megvonnák az ember „keresőképtelenségi táppénzjogát”. A fogászati kezelés térítéskötelessége ellenben nem akadt fönn az arányossági szűrőn. E kettős mérlegelés újólag megmutatja: bár nélkülözhetetlen, hogy legyenek szociális alapjogaink, alkalmazásuk – épp mert mennyiségi kritériumokat igényel – soha nem hozhat vitathatatlan megoldást. Két tegnapi tétel viszont vitathatatlannak látszik. Az egyik: vagy kap valaki végkielégítést, vagy nem; az viszont nem járja, hogy a közalkalmazottaknak (ha azért mondanak föl, mert alkalmazójuk állami szervből nem államivá válik) fele végkielégítést fizessenek. A másik: nem helyes, ha a könyvvizsgáló, akinek az önkormányzatok gazdálkodását vizsgálnia kell, elmulasztva az előterjesztés megtételét, megbéníthatja a közgyűlés működését.