Devizakötvények lesznek a „nullás” adósságból?
MH-információ
A jegybanki veszteség és a leértékelésből származó, nem kamatozó adósság kérdéséről e hónap végéig állapodik meg a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank. Információink szerint az első számú dilemma az, hogy egy összegben vagy két-három év alatt kötvényesítsék-e az 1800 milliárdra rúgó év végi „nullás” adósságot, azaz mekkora kamatterhet vállaljon egyszerre a büdzsé a kettős probléma megoldására.
Az MNB várhatóan 50–70 milliárd forint veszteséget szenved el az idén, szemben a 20,5 milliárdos tervezett nyereségével. A mínuszból 30 milliárd annak tudható be, hogy a múlt év végi privatizációs bevételek március végéig a kincstári egységes számlán pihentek, így utána a jegybanknak kamatot kellett fizetnie. Ez a tétel nem terheli az államháztartást, melynek a végelszámolásnál meg kell térítenie az MNB deficitjét. A veszteség többi része azonban voltaképp a piacra kiáramló jövedelmet jelent: főképp amiatt keletkezik, mert az országba beáramló devizát forintra váltják, s az így kiáramló vásárlóerőt vagy állampapír-eladással „sterilizálja” a jegybank (kamatbevételekről mondva le), vagy az állampapírok ideiglenes átadása fejében fogadott betétek (passzív repo) növelésével semlegesíti (többlet kamatterhet vállalva magára). Ugyanilyen műveletekre kényszerülhet a jegybank a külföldi adósságtörlesztés folytán. Az első félév során a passzív repoállomány 136 milliárd forinttal nőtt, miközben az MNB tárcájában lévő állampapírok névértéken 46 milliárddal csökkentek. A veszteség úgy is magyarázható, hogy kedvezőtlen eltolódások következnek be az MNB mérlegében. A jegybank a külföldi és a hazai betétek után egyaránt 8-9 százalékos kamatot fizet, a bevételek forrásai szerint viszont igencsak szóródnak a kamatok.
A nettó devizatartozás leértékelésnek „köszönhető” növekedését nem kamatozó, „nullás” költségvetési adósságként számolják el, ennek állománya '95 végén meghaladta az MNB kinnlevőségeinek egyharmadát. A belföldi kihelyezéseknek is csak kisebb része piaci kamatozású, nagyobbik fele ('95 végén mintegy 800 milliárd) kedvezményes költségvetési hitel, 8 százalékos kamattal. A „sterilizálás” folytán épp a piaci kamatozású portfólió csökken, vagy a viszonylag nagy kamatú repohitelállomány nő (most a passzív repokamat 17,5-24 százalék). A külföldi adósság – idén 1 milliárd dollárra tervezett – törlesztése önmagában kedvez az MNB mérlegének, hiszen e forrásai többe kerülnek, mint amennyi hasznot a devizatartalékok hoznak. Ugyanakkor a törlesztés csökkenti az MNB mérlegfőösszegét, így megint csak nő a „nullás” állomány aránya az eszközökön belül.
Tavaly az MNB nettó devizaadósság-állománya 559 milliárd forintnyival szűkült, az idei további csökkenést 555-675 milliárd forintra becsülik. (Utóbbi 3,7-4,5 milliárd dollárt jelent, amiből 1 milliárd az adósságtörlesztés, 1,2-2 milliárd a devizatartalék-növekedés, 1,5 milliárd pedig a jegybankkal szembeni hazai követelések változása. ) A nagyarányú leépítés szükségessé tette a „nullás” állomány korábbinál lényegesen nagyobb mértékű kötvényesítését. A jegybanktörvény 428 milliárd forintnyi „nulláscserét” írna elő, ennél azonban információnk szerint az átváltás 30-40 milliárddal több lesz, mivel az év hátralévő részében is folytatódik az a gyakorlat, hogy a lejegyzett kötvények, valamint 6 és 12 hónapos diszkont kincstárjegyek öt százalékát nem kamatozó adósság fejében az MNB-nek adják át. Mindennek költségvetési kamatterhei '97-től jelentkeznek, évi 75 milliárd forint összegben.
A nem kamatozó adósság fokozatos átváltása azonban nem szünteti meg tartósan az MNB veszteségforrásait a külső finanszírozás csökkenése közepette; a külső források mind kevésbé fedezik a fölhalmozódó árfolyamveszteségeket. Folynak ezért az egyeztetések a PM és az MNB között a teljes „nullás” állomány kamatozóvá tételéről. Egyes elképzelések szerint ezt az állományt devizaalapú államadóssággá kellene átalakítani. Ez esetben a kincstár a későbbiekben maga viselné a külföldi pénzpiacokon a további árfolyamveszteségek teljes kockázatát. Mások úgy vélik, „irritálná” a közvéleményt az azonnali, teljes átváltás, ami miatt ugrásszerűen nőnének a büdzsé kamatterhei s velük a – költségvetésvetésbe visszafizetett – jegybanki nyereség. E vélemény szerint 1998-ig, részletekben kellene kötvényesíteni a „nullás” adósságot.