Görbe a tükör
Átestünk a Nemzetközi Valutaalap vizsgáján, s most gondolkodhatunk azon, nem tartottunk-e magunk elé némiképp görbe tükröt az IMF-tárgyalásokon. Persze, mindenképp kellemes, hogy nem ismétlődött meg az 1993–94-es megméretés, amikor könnyűnek találtattunk. Az ország pénzpiaci presztízse meg van mentve, sőt az IMF támogató tekintélye által gyarapszik is.
Magunk használatára azonban jó lenne kiegyenesíteni a tükröt. A társadalombiztosítás hiányának csökkentésére korábban tett ígéret – a tb-kinnlevőségek „rendkívüli” behajtása – luftballonnak bizonyult, ámbár a központi költségvetés vártnál jobb helyzete némiképp javít a képen. Csakhogy ez – legalábbis részben – az alátervezés furfangjának köszönhető. Korábban 28 százalékos kamatszinttel számoltak, s lett belőle 24-25 százalék – ezúton a büdzsé legalább 60 milliárdot „takarít meg” (a tervezett 550 milliárdos kamatkiadásból). Az áremelkedés ellenben meghaladja a korábban előrejelzett 20 százalékot – így aztán több az adóbevétel, miközben a kiadási oldal „elinfláltatik”. Az eredmények tehát részben nem ismétlődő vagy egyenesen nemkívánatos hatásoknak is köszönhetők. S még az idén jönnek előre nem tervezett kiadások a médiumok sugárzásidíj-hátralékai, az Antenna Hungária tőkeigénye vagy a kimerült agrártámogatási keretek miatt.
Mindez persze eltörpül a kamatterhekhez képest. Az idén még megúsztuk, sőt különféle „kamatmegtakarításokat” is elkönyvelhettünk. Jövőre azonban – az eddig elhallgatott leértékelési veszteségek miatt – egyszerre csak 800 milliárdos kamatot ró le a köz. Emiatt áthangolták az IMF-megállapodást, a büdzsé „elsődleges” egyenlegét tartják szem előtt, vagyis nem számítják be a kamatkiadásokat – holott valójában ez is hizlalja az államadósságot. S miért ne hizlaljuk mi is – kérdezhetik majd egyes lobbyk. Miért csak a „pénzügyesek” kapnak a tortából? S hogy e kérdésre választ kapjanak, akik kérdik, ahhoz kellene igazán a kiegyenesített tükör.