A pénzügyminiszter tanácsadója a gazdasági stratégiáról •Az infláció önmagát is gerjeszti

Túlságosan nagy szerepet játszanak még a piaci indíttatású áremelések. Ha azonban kézzelfogható jelek mutatkoznak a jövõ évre célul kitûzött 18 százalékos infláció megvalósulására, sor kerülhet a leértékelés havi ütemének csökkentésére. A reálbércsökkenés csak akkor állítható meg, ha érzékelhetõvé válik a gazdasági növekedés – vélekedik Antal László, a pénzügyminiszter tanácsadója, akivel a közeljövõ gazdaságpolitikájáról beszélgettünk, amelyet a szerdai kormányülés is megtárgyalt.
• Egy évvel ezelõtt már kidolgoztak egy hároméves gazdasági stratégiát. Miért készítettek most újat?
Az egy évvel ezelõtt kidolgozott program '98-ig, a mostani '99-ig szól. A kormánynak három évre elõre kell gondolkodnia. Hosszabb távra nem érdemes, de hároméves távlatra szükség van ahhoz, hogy racionális döntéseket lehessen hozni a jövõ évrõl.
• Közben azért az elõrejelzéseket is némileg át kellett írni. Mi valósult meg a tavaly nyáron megfogalmazott célok közül?
Ahhoz, hogy a növekedés tartós legyen, tõkeképzõdésre van szükség, külföldi és belföldi forrásból egyaránt. E téren születtek a legkomolyabb eredmények. A tõkebeáramlás jelentõs, s a GDP-n belül egy év alatt komoly átcsoportosítás ment végbe a vállalkozások javára. Az adózott nyereség és az amortizáció összege 1994-ben 306 milliárd, tavaly 550 milliárd forint volt, s idén már 780 milliárd várható. A másik eredmény a folyó fizetési mérleg hiányának leszorítása.
• Két jelentõs eltérés van az egy évvel korábban és a most kidolgozott stratégia között. Az egyik: jövõre is folytatódik a közösségi fogyasztás – azaz a személyekre le nem bontható közkiadások – drasztikus csökkentése, holott korábban abban reménykedtek, hogy 1996 lesz az utolsó kemény év. A másik: az infláció lassabb mérséklõdése.
Csakugyan, a közösségi fogyasztásnak változatlan áron 20 százalékkal kell csökkennie 1996–97-ben. Ebben az elõrejelzésben azonban nem szerepelnek az orosz adósságok terhére történõ hadieszköz-beszerzések, amelyek jövõre is folytatódhatnak. A MiG repülõgépek és más harcieszközök eddig is „kikerülték” a fizetési mérleget és a költségvetést. Ami az inflációt illeti, márciusban 25,6, áprilisban 24,4, májusban 23,9 százalék volt az emelkedés az egy évvel korábbi fogyasztói árakhoz képest. Tehát van csökkenés, de jóval lassabb, mint korábban gondoltuk. Igaz, sajnos nõtt a piaci indíttatású áremelkedés szerepe. Ez azt jelzi, hogy a piaci szereplõk további áremelkedésre számítanak, az infláció önmagát is gerjeszti.
• Jövõre éves átlagban 18 százalékos inflációt terveznek. Ugyanakkor a leértékelés havi, 1,2 százalékos ütemét nem csökkentik, vagyis a forintot továbbra is évi 15-16 százalékkal devalválják. Tartható-e az inflációs elõirányzat ilyen mértékû leértékelés mellett?
A Magyar Nemzeti Bank elnöke a mai helyzet alapján úgy látja, nem vállalhat kötelezettséget a leértékelés ütemének csökkentésére. Az árakban egyébként csak késleltetetten jelentkezik a leértékelés, és az összefüggés a kettõ között nem automatikus, mert nem minden eladó képes továbbhárítani költségeinek emelkedését a vevõkre. A leértékelés ugyanakkor beépül az árkalkulációkba, s ennyiben csakugyan tényezõje az inflációnak. Egyelõre azonban a leértékelés csökkenõ inflációs ütemet vetít elõre. Különösen igaz volt ez tavaly, de a mostani 24 százalék körüli infláció és 16 százalékos éves leértékelés között is számottevõ a különbség, ami az infláció mérséklõdését sugallja. A jövõ évi 18 százalék éves átlag, is csak úgy teljesülhet, ha jövõ decemberben a drágulás már csak 15 százalék az idei év végéhez képest. Ha valóban így lesz, akkor a leértékelés havi mértéke csökkenthetõ.
• Elõirányzataik szerint a reálbér jövõre már nem csökken. Ez kétségtelenül „ugrás” az idei – önök szerint 3, mások szerint 4-5 százalékos – reálbér-csökkenéshez képest.
A reálbér jövõre csak akkor nem csökken tovább, ha valóban lesz érzékelhetõ gazdasági növekedés.
• „Áthangolták” elõrejelzéseiket azért is, mert a jegybank egyesek szerint 50, mások szerint 70 milliárdos veszteséget szenved az idén, szemben a költségvetési törvényben elõirányzott 20,5 milliárdos nyereséggel. Emiatt és a társadalombiztosítás terven felüli hiánya miatt híreink szerint nem teljesülhet a vállalt 4 százalékos mértékû államháztartási deficit…
Ez igaz, a kamatkiadásoknál viszont mintegy százmilliárdos megtakarítás várható az elõirányzott közel 550 milliárd forinthoz képest. Az idei büdzsé terveiben ugyanis 28 százalékos kamatszint szerepelt, ezzel szemben a hozamok ma már 24-25 százalékosak. Így számításaim szerint az államháztartási hiány 4,2 százalék körül lesz az idén.
• A jövõ évtõl viszont nõnek az államháztartás kamatterhei a leértékelésbõl származó nem kamatozó államadósság kötvényesítése folytán, emiatt immár nem tartják teljesíthetõnek a 3 százalékos hiányt. Most az „elsõdleges”, kamatkiadások nélkül számított költségvetési többletre irányult a figyelmük (e többlet a GDP-hez viszonyítva terveik szerint 3,7 százalék lesz). Azt jelenti-e ez, hogy a leértékelési veszteség kamata nem „igazi” vesztesége a büdzsének?
Most csökken az MNB külsõ adóssága. Így kevesebb kamatot kell fizetnie, javul az ország megítélése, jobb feltételekkel vehet fel újabb kölcsönt (bár most ezt nem tervezi). Ugyanakkor felhalmozódott a leértékelési veszteség, amely abból adódik, hogy a felvett adósságot rosszabb árfolyamon kell visszafizetnünk. Amíg nõttek a külsõ adósságok, e veszteséget a további adósságokból finanszíroztuk, illetve annak fedezetét elköltöttük. E problémát nulla kamatozású, lejárat nélküli államadósság formájában söpörtük a szõnyeg alá. Most, a külsõ adósság csökkenése idején ütött az igazság órája, és a költségvetésnek kell állnia a számlát. Ettõl a lakosság helyzete nem lesz rosszabb, emiatt nincs szükség külön megszorító intézkedésekre. A leértékelési veszteséget már elszenvedtük, s ha ennek megfelelõen növeljük a kamatozó államadósságot, az nem jelent valóságos veszteséget.
• A kötvényesített leértékelési adósság kamatai tehát nem számítanak bele a büdzsé „elsõdleges”, „valóságos” egyenlegébe. Ugyanakkor e kamatok az MNB nyereségét duzzasztják, ez pedig beleszámít. Nem trükk ez?
Nem. A kamatkiadások nélküli egyenleg a tényleges teljesítményt mutatja, benne a adóbevételek, a kiadások és az MNB nyeresége elõre tervezhetõ. A kamatkiadások viszont, mint az idei példa is mutatja, elõre tervezhetetlen módon változhatnak.