Modern világ
A modern világ nem azért modern, mert kiiktatta működéséből a tekintélyelvet. Sőt nagyon is szüksége van rá. Modernsége abban áll, hogy teljesen önként csillapítja étvágyát a tekintélyek iránt. Magyarország is ehhez a világhoz „közeledik”, fejet kell hát hajtania a modern tekintélyek előtt. Fogadja a Nemzetközi Valutaalapot, amely, meg kell hagyni, tisztes munkával igyekszik eleget tenni hivatásának. Úgy jár el, mint egy üzleti bank. Ajánlatot kér, amelyet a kormány a bank ügyfeleként önkéntes belátástól vezérelve megad, majd jönnek a banktisztviselők, és alapos vizsgálódásba fognak: teljesítette-e az ügyfél, azt amit ígért. A bankügyvitelnek ez a dramaturgiája föltétlenül tisztességesebb, mint a kutatóintézeti, amivel a hitelminősítő elnevezésű világtekintélyek működnek, „országpontjaikat” közvetlen kockázat nélkül osztogatva. Persze az IMF bankügyvitele is csak formaság. Nem a csaknem 400 millió dollár hitel forog elsősorban kockán – az országnak pillanatnyilag nincs is szüksége e keret lehívására –, hanem az ország tekintélye, az IMF kiállította bizonyítvány, amely szerint a kormány teljesíti vállalásait. Ami persze busásan megtérülhet a világpiacon jobb feltételek között hozzáférhető kölcsönökben és még nagyobb tőkebeáramlásban. De teljesültek-e a vállalások? Nyilván is-is. A külpiaci mérleg például egyensúlyba billent, a fizetési mérleg deficitet hosszabb távon is finanszírozza a bejövő működőtőke, csökkennek az állam külső adósságai. Magyarország finanszírozza önmagát. Távolról sem ezt teszi viszont a társadalombiztosítás, ami miatt – megtoldva az előre ki nem számított mértékű kamatterhekkel – az államháztartás hiánya nem a vállalt mértékben csökkent. Mérséklődik az infláció is, de még mindig nagymértékű a drágulás. Mindezt persze most ők, az IMF tisztviselői mérlegelik, azért vannak itt. Elismerésükre szükségünk van, hiába, ez a modern világ.