Kézi vezérlés
A kormányfő elégedetlen azzal, hogy föltáratlanok a feketegazdaság nagy ügyei. Azt kívánja tehát, hogy egy közvetlen fönnhatósága alatt működő csapat vegye föl a harcot a visszaélések ellen. Átveszi a parancsnokságot – mondhatnánk. De mi célt szolgálhat e kézi vezérlés? Talán így maga a kormányfő és környezete válogathatná ki, mi esik e fogalom körébe. Csakhogy a politikai szelekcióhoz nem föltétlenül kell központi nyomozóhivatal. Az információk központosítását – ellentétben Zwack Péter javaslatával – amúgy sem hozta szóba a miniszterelnök. Erre nyilván nincs pénz- és alkotmányos háttér, márpedig központosított értesülések nélkül bajos lehet válogatni. Hirtelenében jött a gondolat, annyi bizonyos. Horn Gyula júniusban már nyomozó- (felderítő-?) hivatalt szeretne látni, s ehhez kellene rohamléptekben hozzáigazítani – a többi közt – a rendőrségi, az adatvédelmi meg az államtitkokról szóló törvényeket. Igaz, a tavalyi stabilizációs rohammunka megmutatta, mi mindenre képes a törvényhozás néhány hét alatt. Akkor és azt követő adótörvények megalkotásakor volt ugyan előrelépés a feketegazdaság ellen vívott küzdelemben, de egészen más irányban, mint az a kézi vezérlés, amit most a kormányfő akar. Akkor a már meglévő szervezetek kaptak több pénzt és fölhatalmazást. Most a miniszterelnök a maga kancellári hivatalát erősítené. A nagy törvénytelenségek, jól tudjuk, föltáratlanok, s naponta sérelem éri a kisember igazságérzetét. Horn Gyula, amidőn átveszi a parancsnokságot, fölkarolja a kisembert, akikből ő is vétetett. A bölcs politikusok és illetékesek pedig megdorgálandók. S mert a kormányban ismét fontos miniszterváltozás történt, nem árt, ha kicsit újrarendeződnek a sorok. Az ötlet igazi meglepetés volt, még a Belügyminisztériumban is. Ámbár, ha igaz a fáma, az Országos Rendőr-főkapitányságot kevésbé érte váratlanul a központi nyomozóhivatal fölállításának gondolata…