Az MNB fejei
Mennyi legyen a társadalombiztosítási alapok hiánya: 17,8 milliárd vagy 40-50 milliárd forint? Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke – mint a Világgazdaságnak nyilatkozta – nem tartja drámainak a különbséget. Érdekes, főnöke, Surányi György decemberben, a költségvetési bizottság előtt másként vélekedett. Fölhívta a figyelmet a tb tavalyi horribilis hiányára, amit már csak azért is „súlyos túllépésnek” nevezett, mert ez szerinte két százalékkal növelte az inflációt.
Hárshegyinek az az egyik érve, hogy Magyarország nem kifejezetten a tébé, hanem az egész államháztartás hiányára vállalt kötelezettséget az IMF-megállapodás előtt. Sándor László, az egészségbiztosítási önkormányzat elnöke is ezt mondta, míg Bokros Lajos az ellenkezőjét állította. Szerinte a nemzetközi pénzintézetnek írt szándéknyilatkozatban ott szerepel a 17,8 milliárd. Ettől függetlenül is a központi költségvetésre (privatizációs bevételek nélkül) 233 milliárdos deficitet rögzít a törvény. Ha ehhez az alelnök szerint a „nem drámai” 40-50 milliárdot hozzáadjuk, 273-283 milliárdot kapunk. Ez meghaladja a GDP bűvös 4 százalékát, amit a különféle források 250-270 milliárd forintra becsülnek.
Ha a hiány nagyobb a tervezettnél, akkor több állampapírt kell kibocsátani. Ez pedig „elszívhatja” a hazai megtakarításokat, visszavetheti a beruházásokat. Hárshegyinek az a másik érve, hogy van miből „elszívni”, hiszen az idei megtakarítások elérik az 500 milliárdot is. Ez arra a szakszervezeti vitastílusra emlékeztet, hogy néhány milliárd nem számít, hiszen ez csak töredéke a költségvetés összes kiadásainak. Egy közgazdász ne tudná, hogy a marginális, pótlólagos nyereségek számítanak, vagyis az, hogy a felszabaduló források milyen irányba terelik a gazdaságot? A kérdés már csak az: hány feje van a Magyar Nemzeti Banknak?