Nem kétséges, hogy egy évközben kivetett különadó &#8211; amellyel a pénzügyminiszter a társadalombiztosítás idei hiányát óhajtaná 17 milliárdra lefaragni &#8211; gyanakvást keltene a gazdaságban, összezavarná az amúgy sok szempontból kedvezőnek ítélt gazdasági folyamatokat. Kevéssé meggyőző az az érv, hogy a franciák is különadóval tömködik be a tébé finanszírozásának réseit: hiszen ott a jövedelmeket még így is jóval kisebb közterhekkel sújtják, mint nálunk. Az az elgondolás ráadásul, hogy külön is megsarcolnák az osztalékot, nyilván nem mélyítené a tőke bizalmát kapitalizmust építő hazánk iránt.<br>Igaz, félkész gondolattal vitázunk, s ezt tette maga a miniszterelnök is. A gazdasági kabinet ma folytatja a vitát a tébé különadóról. Talán ezúttal a népjólét javaslata kerekedik felül, vagyis az élvezeti cikkekből vagy a benzinből pótolnák a tébé hiányzó forrásait. A fogyasztásiadó-emelés közvetlenül gerjesztené az inflációt, de még mindig kevésbé okoz zavart, mert könnyebben fogadják el az emberek (meg az alkotmánybírák), mint a hirtelenében bevezetett különadót. Ám mindkét esetben valószínű, hogy az állam ismét pótköltségvetésre kényszerül.<br>Vészesen közeleg március 12-e, amikor is a kormánynak demonstrálnia kell a Nemzetközi Valutaalap előtt: igenis 17 milliárd lesz a tébéhiány. Ez az ígéret már tavaly augusztus végén elhangzott nyilvánosan, ám a deficit sehogy se akart lejjebb menni (sőt a tavalyi 40-ről 60 milliárdra nőhet az idén). Élhetünk persze a gyanúperrel, hogy a tébépénztárak netán szórják a pénzt. Ám ez ellen aligha segíthetnek puszta tervszámok, még ha mögöttük ott áll is mumusként az IMF. A tébét csak állhatatos programmal lehet rendbe tenni, s valószínűleg nem is egyik napról a másikra.