Bokros: nyugdíjreform 30-35 év alatt • Az állam a pénzünk kétharmadát osztja újra
Száz forint bruttó jövedelemből 36-38 forintot kapunk kézhez, azaz az államháztartás a jövedelmek kétharmadát osztja el újra. Ez bénítja a gazdasági növekedést – fejtegette Bokros Lajos pénzügyminiszter az MSZP szombati, államháztartási reformra buzdító rendezvényén. Bokros szerint nagy az államháztartási hiány, mert aki csak teheti, kibújik az adók és közterhek alól, miközben növekszik az igény a közszolgáltatások (a társadalombiztosítás, az oktatás, a szociális juttatások) iránt.
MH-információ
Az államháztartási reform – magyarázta a pénzügyminiszter a szocialistáknak – „baloldali ihletésű” program: serkenti az állampolgári kezdeményezést és választást az igénybe vehető közszolgáltatások között, de célja az is, hogy a valóban rászorulók alatt sűrűsödjék a szociális háló. A stabilizációs csomag pénzügyi pályamódosítást jelentett, ezért – Bokros ma is ezt vallja – nem lehetett volna „a Duna jegén” meghirdetni.
Ezzel szemben az államháztartási reform az emberek hosszú távú életstratégiáit érinti, ezért dönteni róla csak nyílt vita eredményeként lehet. Az idő azonban sürget, ki kell használni a 72 százalékos szocialista–liberális többséget. A reformot előmozdító legfontosabb törvényeket Bokros szerint 1997. január 1-jével életbe kell léptetni, és már március végéig ki kell dolgozni a koncepciót. A nyugdíjrendszer és az egészségügy átalakításáról, továbbá a köz- és felsőoktatás finanszírozásáról meghozandó döntéseket tartja Bokros a legsürgetőbbeknek, míg szerinte az önkormányzati finanszírozásban, valamint a foglalkoztatás- és szociális politikában 1997-re halasztható a szükséges törvények megalkotása.
Bokros részletesebben az új nyugdíjrendszerről fejtette ki elképzeléseit. A távlati, 30-35 év alatt megvalósítandó cél szerinte olyan kötelező nyugdíjbiztosítás, amely két pilléren nyugodna: a minden jogosultnak egyformán járó alapnyugdíjak fedezetét a munkaadók fizetnék, míg a jövedelmektől erősen függő munkanyugdíjat ki-ki annak a tőkének a hozamaként élvezhetné, amelyet aktív korában egyéni nyugdíjszámláján halmozott föl. Vagyis a munkanyugdíjrészt tőkefedezeti elv alapján finanszíroznák, ellentétben a mai felosztó-kirovó szisztémával, amelyben a nyugdíjasok járandóságát a kortárs aktívak befizetései fedezik. Bokros elképzelése szerint a majdani nyugdíjrendszer fele-fele arányban oszlana meg a felosztó-kirovó és a tőkefedezeti finanszírozás között. A fiatalok már most elkezdhetnék gyűjteni egyéni számláikon a nyugdíjukhoz szükséges tőkét, erre alkalmas volna a (ma 6 százalékos) munkavállalói nyugdíjjárulék. Ennyiben viszont megcsappannának a mai időskorúaknak fizetendő járandóságok forrásai; a rést Bokros szerint államkötvényekkel lehetne betömni. E kötvények, fejtegette, „a nyugdíjrendszer implicit adósságát” testesítenék meg; hiszen a szocializmusban az állami vagyon az akkori aktívak jövedelmének elvonása, azaz nyugdíjalapjának megkurtítása által gyarapodott.
Az egyéni nyugdíjszámlákon felgyülemlő tőke, érvel Bokros, a gazdaság növekedésének forrása is lehetne. A szakmai körök egy része azonban ellenzi a tőkefedezeti elv akár részleges bevezetését is: tartanak attól, hogy az új rendszerbe való átmenet idején, amikor a fiatalok a maguk nyugdíjára valót gyűjtik (s különösen amikor a Ratkó-generáció nyugdíjaskorba lép) nem lesz elegendő forrás a nyugdíjak kifizetésére. E tábor – s benne a Népjóléti Minisztérium – úgy véli, a munkanyugdíjakat pontrendszer alapján, az aktív életpálya során befizetett járulékok figyelembevételével kellene megállapítani. Ám Szabó György miniszter folyosói kérdésünkre elmondta: kész elfogadni a pénzügyminiszter elképzeléseit, ha a számítások tükrében megvalósíthatónak bizonyulnak. Az ülésteremben a miniszter helyett Kökény Mihály államtitkár tett említést a népjóléti tárca aggályairól.
Filló Pál, az MSZP munkástagozata vezetője hozzászólásában elmondta, ezúttal nem kívánja Bokrost „elküldeni”. Az egyéni életstratégia-választások lehetőségéhez – amelyet az államháztartási s benne a nyugdíjreform volna hivatott előmozdítani – annyit fűzött hozzá: ilyen választás úgysem adatik meg „a minimálbérét dolgozó borsodi munkásnak”. S vajon meg lehet-e csinálni a reformot egy hanyatló gazdaságban? – kételkedett Filló. A pénzügyminiszter szerint viszont nem lesz fellendülés az államháztartás átalakítása nélkül. „Reformra vagyunk ítélve!” – jegyezte meg.