Háttér •A büdzsé hajrája
Kevesen látják át, miről is szavaz ma a Ház, amikor rögzíti a jövő évi költségvetés fő számait: az utolsó hét finisében ugyanis számos ponton alaposan átgyúrták a büdzsét a bizottsági műhelyekben. Kérdés: mely területek „nyertek”, s melyek „vesztettek” az esélyes módosítványokkal; s hogy sérültek-e általuk a kormány korábban meghirdetett céljai?
„Nyertek” némelyest a parlamenti pártok és frakcióik: a hat párt támogatását 163 millióval (a beterjesztett összeg 15 százalékával), képviselő-testületeik apanázsát 127 millióval (7,5 százalékkal) emelik, így a pártfinanszírozás 31,9, a frakciófinanszírozás 20,1 százalékkal nő az ideihez képest. Az utólagos – karácsonyi – emelés nem új a büdzsék történetében; ebből részesednek persze a parlamenten kívüli pártok is („fejenként” 2,2-4,4 millióval). Az Országház rekonstrukciójára 110 milliós új keretet bocsátanak szavazásra, az Országgyűlési Könyvtár szerény 106 milliós üzemeltetési keretét 11,1 millióval fejelik meg. Atalanta 45 millió – az eredeti élsport-előirányzat 7 százaléka – erejéig késztette megfontolásra a költségvetőket. Kisült továbbá, hogy kevés az 1 milliárd, kell még 245 millió a január 1-jén induló kincstár működéséhez, ezt részint a földművelésügy pályázatmenedzselési pénzeiből teremtik elő, részint azzal, hogy elvárják a kincstártól: tegyen szert saját bevételekre (!).
A költségvetés és az önkormányzatok szövevényes kapcsolatairól egy kisebb felülvizsgálat nyomán hull le újabb lepel, így 600 millióval több jut a helyhatóságnak személyijövedelemadó-részesedés címén. A részesedés 36 százalékos mértékét már nem vitatják a koalíciós partnerek, viszont 3,5 milliárddal mégis növelik a szerény (városokban fejenként hatezer, falvakban ötezer forint alatti) adóbevételek kiegészítését; e címen a nagyobb városok legfeljebb 40, a kisebbek legfeljebb 25 millió forint támogatást kaphatnak. A koalíciós vita eredményeként – az MSZP kívánságára – várhatóan nem automatikusan, hanem a megyei hálózaton keresztül juttatnak többlettámogatást a hátrányos helyzetű önkormányzatoknak; viszont az SZDSZ koncepciójához áll közel az az esélyes új javaslat, mely szerint a településüzemeltetési támogatást 2,8 milliárddal (lakosonként 1741 forintról 1751 forint 50 fillérre) emelik. Várhatóan elfogadják azt az indítványt is, mely érdekeltté teszi az önkormányzatokat nagyobb mértékű gépjárműadó kivetésében.
A keményebb viták közül az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok 2 milliárdjáról viszonylag hamar kedvező döntés született, ennek fedezetét felerészben az általános tartaléknak, felerészben pedig a bukott állami garanciák keretének megnyirbálásával biztosítják. A BKV-t mégis támogatják 2 milliárddal, de úgy, hogy közben a közlekedési dotációt is megnyirbálják.
Mindez az Érdekegyeztető Tanács „megállapodásához” képest is változást hoz a költségvetésben. A „megállapodás” (illetve a november 24-ei ÉT-tárgyalás) eredményeként a köztisztviselők, közalkalmazottak béremelésére szánt bruttó 30 milliárd kerül szavazásra (ebből 6-7 milliárd visszafolyik, adó és tb formájában). Kiadási többletként jön számításba az a 2,25 milliárd, amelyet az osztrákokkal fönnálló, a Bős–Nagymaros építése körüli vita várható állása szerint kamatként kell a költségvetésnek fizetnie; továbbá az a 3,8 milliárd, amely amiatt merül föl, mert végül mindkét koalíciós párt óvta a pénzügyminisztert a 25 százalékra emeléstől. Az egyházak és a Pázmány Péter Egyetem támogatására várhatóan a felsőoktatás-fejlesztési és az 1100 éves évfordulós ünnepségekre elkülönített pénzekből vesznek el pénzt.
Az Export-Import Banknak és az Exporthitel-biztosítónak nem 2, hanem csak 1 milliárd forint készpénzt juttatnak, a hiányzó részt viszont állampapírral pótolják; így a hiány nem, „csak” az államadósság nő. Hát még ha beszavazzák az egyik szocialista képviselő 10 milliárdos kötvény kibocsátását szorgalmazó indítványát is, amivel a Mezőbank–Agrobank-összevonást támogatnák. A mezőgazdasági beruházások támogatását már kemény 2 milliárddal csökkentik (így várhatóan 7,5 milliárdért lehet pályázni a jövő évben), s további 2 milliárddal (13 milliárdra) kurtítják meg a gazdaság- és műszaki fejlesztési előirányzatokat.
Az ÉT-”megállapodást” tehát a vállalkozásfejlesztési keretek bánják, mégsem mondhatnánk, hogy minden cél odaveszett a büdzsében eredetileg meghirdetettek közül. Az infrastrukturális beruházások tervei érintetlenül maradtak, így 45 százalékos növekedésükre számíthatunk. Talpon maradtak a tervek a környezetvédelmi beruházások kiemelt fejlesztésére. S persze a jelek szerint változatlanul az államháztartási hiány 4 százalék alá szorítása a cél, ami természetesen kedvez a vállalkozásoknak. Ám ezt csak adónöveléssel tudják biztosítani. Az szja-tábla már önmagában is biztosítaná az ominózus 480 milliárdos bevételt, holott ekkora bevételt a költségvetés benyújtásakor még a mintegy 15 milliárdra becsült forrásadóval együtt terveztek. A költségvetés hajrájában mintegy 13-14 milliárddal tovább emelték a fogyasztási adó (és vele együtt 6,7 milliárddal az útalap- és 1 milliárddal a környezetvédelmi hozzájárulás) előirányzatát – igaz, ennek kisebb része a cigaretták többletadója, a nagyobbik a behajtás racionalizálásán alapulna.
Az adóemelés mindenesetre az egyik ár, amit az ÉT-n fizetni kellett. A másik: hogy a közalkalmazotti bérek „garantált” eljuttatásával bebetonozzák a meglévő intézményrendszert.