Ár-bér mérleg<br><br>&#8222;Ügyesek&#8221; a szakszervezetek. Kisajtolták Bokrosból, amit csak lehet. Mégsem emelik jövőre a munkavállalók tébéjárulékát, így nem négy, hanem csak két százalékkal csökkennek a reálbérek. Ígéretet kaptak arra is, hogy a már bejelentetteken kívül nem lesz több központi áremelés, és a kormány nem ad ki többé bérkorlátozó rendeletet. Vívmányként könyvelhetik el, hogy a közalkalmazottak, köztisztviselők keresete (igaz, az elbocsátásokat is beszámítva) a versenyszférához hasonló mértékben, 19,5 százalékkal emelkedik. Utóbbi mellesleg Fodor Gábor fejébe került, hisz az ifjú kultuszminiszter poharában az utolsó csepp épp a közoktatás-fejlesztési pénzekből bérekre elvett hétmilliárd volt. Csakhogy a szakszervezetek mégsem írják alá az ár-bér megállapodást. A munkaadói érdekképviseletek sem. Nem mintha olyan nagy baj volna megállapodás nélkül. Bokros így is megdicsőült az MSZP-kongresszuson. Egyébként a szociális partnerek ámenje nélkül is működhet az árak és bérek visszafogásának politikája, mert ez közös érdek, még ha sokan veszítenek is rajta. De mert közös érdekről van szó, szimpatikusabb lenne, ha vállalnák is a felek. &#8222;Nincs felhatalmazásom a parafálásra&#8221; &#8211; jelentette be Sándor László MSZOSZ-elnök a pénteki ÉT- ülés elején. Senki nem ír alá, a felek csak &#8222;folytatják&#8221; a tárgyalásokat. Ülnek az asztalnál, a &#8222;tűznél&#8221;, ahol a gazdaság jövője rotyog, elfogyasztják (elfogyasztjuk) az &#8222;ÉT-virslit&#8221; &#8211; aztán ki-ki megy haza, sztrájkolgatni, tüntetgetni. Hiába: jól jönnek a szakszervezeti vívmányok, ám a felelősség vállalására mégiscsak a kormány való. Igaz, sok mindenről csakugyan nem a szakszervezetek tehetnek. Nehéz dűlőre jutni azért is, mert az egész ár-bér ügy kivitelezése csaknem olyan ötletszerű, mint amilyen a Bokros-csomagé volt. Majd ha jobban megy a gazdaság szekere, meglesz az aláírás &#8211; sőt a tetejébe az MSZP-sek felhőtlen támogatása is. De amíg nem megy jobban, addig vigye a kormány a balhét.