Büdzsé üres ház előtt
Hol van már a tavalyi hó? Amikor az ellenzék a kormánynak esett: lám, ti se csináljátok jobban. S hol a jó Antall József, aki remegő hangon kérlelte a Házat, fogadja el képviseltjei nevében az áldozatot, szemközt a „centralizmus” és a „tekintélyelv” ellen ágáló liberálisokkal?
Most jóformán kongott az ürességtől a Ház, amikor tegnap megkezdődött az 1996-os költségvetés vitája. A frakcióvezetők sem tolongtak vezérszónoknak. Torgyán kivétel – ám ez is erősíti a szomorú szabályt, hiszen az ő hajtókáján, mondhatni, inflálódott már a mikrofon. A múlt héten a gazdasági bizottság tagjai egyetlen hozzászólás nélkül találták – illetve ellenzéki részről nem találták – vitára alkalmasnak a büdzsét. Igaz, a költségvetési bizottságban elhangzottak a pró és a kontra érvek – ám épp azok között a beavatottak (úgymint Kádár Béla bizottsági elnök és Gaál Gyula alelnök) között, akik tegnap a plénum elé is kiálltak.
A költségvetés: a parlamentarizmus alapköve. A parlamentarizmus: politizálás. A lakosság állítólag elfordul a politikától. Lám, most már az Országgyűlés is utána fordul, mintha belátná: a dolgok úgyis a színfalak mögött dőlnek el.
Ne örvendjünk ennek. Aki a „szakmai” ügymenetet kedveli inkább, annak is tudnia kell: az „ideológiamentesség” jelszava maga is ideológia. Az egymásnak feszülő érdekcsoportoknak valahogy csak meg kell magyarázniuk, miért épp nekik van igazuk. A sötétben botorkálnánk, ha nem volnának egymással csatázó eszmék.
De a büdzsé ügyében nincs csata, mert a gazdaságpolitikai mezőn nincs a kormánynak jobboldali ellenzéke. Akik bírálnak, szinte kizárólag „balról” bírálnak: a Kádár János-i gondoskodás vívmányait féltik (netán a pre Kádár János-i autarchiát). Az úgynevezett „nemzetiek” gazdasági és szociális kultúrája baloldalibb a szocialisták baloldalánál.