Miért nőtt 4,5 milliárd dollárral az adósságállományunk? • A fizetőképesség megőrzésének ára
Közgazdászaink egységesen vallják, hogy Magyarországnak a jövőben is meg kell őriznie fizetőképességét. A kormány azonban – sokak ellenkezésére – ennél szorosabb követelménnyel állt elő: eszerint már a jövő évben meg kell állítani az ország nettó eladósodásának növekedését. A feladat nem könnyű, hiszen az ország bruttó adóssága csak az idei év első felében 4,5 milliárd dollárral nőtt, s június végére elérte a 33 milliárdot; a nettó (devizatartalékok és követelések nélküli) adósság év közepi 22 milliárd dollárja pedig 3 milliárddal haladja meg az év elejit.
Látszólag „csak” a külgazdasági egyensúly kérdéséről van szó, ám az eladósodás megállításának óhajából következtetnek a vezető gazdaságpolitikusok arra is, milyen mértékben kellene lefaragni az államháztartás hiányát. Ha ugyanis – írja a kormány hároméves gazdasági stratégiája – a külső adósság nem nőhet, de a vállalkozásokat mégis többletforráshoz kellene juttatni, akkor a hazai megtakarításoknak nagyobb mértékben kell gyarapodniuk, mint amekkora deficitet az államháztartás produkál. A hazai megtakarítások növekményének GDP-hez viszonyított aránya tavaly még 6,8 százalékon állt, idén azonban – a kormány előrejelzése szerint – 4,1 százalékra csökken, s ez a jövőben sem emelkedik számottevően. E program bizonytalanságait jelzi, hogy a GKI Gazdaságkutató Rt. prognózisai megtakarításügyben optimistábbak.
Mindenesetre a kormány – a hírek szerint a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel egyetértve – a külső eladósodás megállításának és a fölszabaduló belső megtakarítások kettős igényével indokolja a megcélzott 3 százalékos államháztartási deficitet, aminek közbülső állomása volna az 1996-ra előirányzott 4 százalék.
A külső eladósodás megállítását a szeptember elején nyilvánosságra hozott hároméves program a táblázatunkban bemutatott módon vázolja föl. A folyó fizetési mérleg eszerint még tartósan hiányt mutat ugyan, de a deficit a pénzben beáramló működőtőke szintjére csökkenthető, így a folyó fizetések többlete (a behozatali többlet, a kiutazó magyar és a beutazó külföldi turisták költekezéseinek és a viszonzatlan átutalásoknak az egyenlege, a nettó kamat- és tőkekiadások együtt) további eladósodás nélkül is finanszírozhatóvá válik.
Az előrejelzés nagyvonalú, sok benne a bizonytalanság. A június végi 22 milliárdos nettó adósságállomány máris nagyobb mínuszt vetít előre az idei évre, mint amennyit előrejeleztek. (Az adósságnövekedés mögött nagy részben keresztárfolyam-változás áll, vagyis az, hogy a dollárban kimutatott adósság 1994 óta a dollár viszonylagos gyengülése miatt is növekszik. Bár az adósságállományt dollárban tartják nyilván, a tartozások egy része más valutában áll fenn. A Magyar Nemzet szombati számában nyílt levelet publikáló tizenhét közgazdász 4,7 milliárd olyan veszteségről ír, amelyet a bruttó adósságban 1994 és 1995 május között, keresztárfolyam-változásként szenvedett el az ország; ám forrásuk, a Magyar Nemzeti Bank 1995/8-as jelentése 3,9 milliárdos veszteségről számol be). 1993-ban a hitelfelvét 3 milliárd dollárral haladta meg a törlesztést, miközben a nettó adósság „csak” 1,9 milliárddal nőtt; a keresztárfolyamok 1994-ben és 1995-ben megfordították ezt a tendenciát, 4, illetve 3 milliárddal nőtt az adósságállomány, miközben a felvétek és a törlesztések mindössze 1,2, illetve 0,6 milliárdos eladósodást mutattak. A kormány előrejelzései nem számolnak a dollár további viszonylagos gyengülésével, sőt némi javulást kalkulálnak be.
A működőtőke-beáramlás „normális” mértékét évi 1,5 milliárd dollárra teszik, ezt egészítenék ki a nagyságban és időzítésben bizonytalan privatizációs bevételek. Az idei év első felében a működőtőke-beáramlás nem érte el a félmilliárdot, s ahogy késlekedik a privatizáció, úgy „növelik” a tőkebeáramlás jövő évben remélt mértékét (újabban 2,5 milliárdról lehet hallani). A külföldi befektetéseknek egyébként is csak az a része jöhet szóba finanszírozó forrásként, amelyik tartósan itt marad; erről nem készültek becslések. A biztonságos finanszírozás mindenesetre nagymértékű devizatartalék-fölhalmozást követel meg a Magyar Nemzeti Banktól, ami növeli a kamatköltségeket (üzleti titok, hogy milyen mértékben).
További bizonytalanság forrása, hogy Magyarország külső adósságának csupán egy része illeti az államot (a kormányzatot és az MNB-t). 1993–94 óta gyors ütemben gyarapodnak a kereskedelmi bankok és a vállalatok tartozásai, melyeknek részesedése az ország összes nettó adósságállományából az 1993. évi 10-11 százalékról 1995 június végére 23-24 százalékra nőtt; az üzleti szektor csak ez év első felében több mint 1,4 milliárd dolláros eladósodással járult hozzá az ország 3 milliárdos nettó tartozásnövekedéséhez.
Mindenképp kedvező, hogy a vállalatok közvetlen hitelfölvételi lehetőséghez jutnak; ám bizonytalan, hogy alakul a jövőben az eladósodásban vállalt közvetlen részesedésük, azaz milyen mértékben vállalják át a köztől az eladósodás terheit.
Ami a köz terheit illeti, tudnunk kell, hogy az államadósság döntő része külföldi, bár a költségvetési kimutatások túlnyomó részben (tavaly például 94 százalékban) belföldinek tüntetik föl. Az MNB azonban a külföld felé „közvetíti ki” az államadósság nagy hányadát, így például az 1994-es év végi összevont (konszolidált) bruttó államadósság 71 százalékban külföldi volt, s csak 29 százalékot tett ki az MNB-n kívül, a hazai piacon lévő állampapír-állomány. Így ha sikerül is megállítani jövőre a nettó eladósodást, az ország adósságszolgálata jövőre még nő, ugyanakkor, Kádár Béla szombati számunkban közölt cikkének állításával ellentétben, nem nő a központi költségvetés adósságszolgálatának GDP-hez viszonyított mértéke.
A költségvetés kamatterhei persze így is horribilisek; a terhek mintegy 60 százalékát az eddig fölhalmozódott költségvetési hiányok, 40 százalékát pedig az „egyéb” kötelezettségek – köztük a '93-tól kibocsátott, az év végén 286 milliárdra, napjainkban viszont már 385 milliárd forintra rúgó bankkonszolidációs államkötvény-állomány – idézik elő. Kamatterhek nélkül már az idén mintegy 290 milliárd forint bevételi többletet kell produkálnia a költségvetésnek, a jövő évi költségvetés szerint pedig több mint 400 milliárdra kellene növelni a kamatok nélküli bevételi többletet. Sok bírálat szerint ennek hatása a kereslet túlzott csökkentése, a gazdasági növekedés fékezése lehet. Ezért aztán az említett tizenhét közgazdász a Magyar Nemzetben lényegében az eladósodás megállításának politikája ellen foglal állást.
A kamatokat persze fizetni kell. Azonban a Kopint-Datorg szerint (lásd Oblath Gábor lapunk október 21-ei számában közölt cikkét) az adósságszolgálat kisebb deficitlefaragás mellett is teljesíthető. Elég volna ugyanis az államnak a kamatterheknek csupán azt a részét „kitermelnie” az adóforintokból, amennyivel a kamatterhek meghaladják a gazdasági növekedés által generált adónövekedést. Azaz 2 százalékos GDP-növekedés, 4-6 százalék reálkamat és a GDP 50 százalékára tehető nettó adósságállomány mellett – így a Kopint – elegendő a GDP 1-2 százalékára rúgó költségvetési bevételi többlet a kamatterhek viselésére, holott a kormány 4,2 százalék bevételi többletet javasol. Ám a kormány pályamódosítást kíván, amelynek eredményeként a költségvetés hosszabb távra fogja vissza a költekezését.