A kormány növekvő tere
Adva vannak a költségvetési előirányzatok, amelyeket – már a kincstári elszámoltatás miatt is – a mainál jóval feszesebben kell szem előtt tartani; ugyanakkor az élet változik. A törvénytervezet igyekszik megbirkózni ezzel a kettősséggel.
Javasolják például, hogy ne kelljen a parlament hozzájárulását kérni a költségvetési keretek, fejezetek (minisztériumok) közötti átcsoportosításához, ha ez nem érinti az előirányzatok célját, azaz „csak” átszervezést jelent. A fejezeteken belül, a címek között csak a kormány, nyilvános határozattal engedélyezhet majd átcsoportosítást (hacsak az Országgyűlés nem tartja fenn magának az előirányzat-módosítás jogát). Mód lenne viszont arra, hogy a kormány rendeletben engedje át a fejezetgazdáknak az átcsoportosítás jogát. A környezetvédelmi tárca ezzel az elképzeléssel szemben a miniszterek eredendő privilégiumát próbálja védelmezni átcsoportosításügyben.
Már a '96-os költségvetési javaslat is háromféle előirányzatot mutat be: a „rendes” (működési), a „rendkívüli” (többnyire fölhalmozási), valamint a „fejezeti kezelésű” (kiemelt beruházásokra és feladatokra vonatkozó) előirányzatokat. Az államháztartási törvény tervezete szerint a működési előirányzatoktól a tényleges teljesítés legfeljebb 10 százalékos mértékben eltérhet, mivel – így az indoklás – „nagyszámjegyű inflációs időszakban rendkívül nehéz pontosan tervezni a költségvetési szervek kiadásait”. A rendkívüli előirányzatokat „korlátozás nélkül” lehetne átcsoportosítani egy-egy fejezeten belül, a fejezeti kezelésű keretek fölhasználásának szabályai azonban szigorúbbak, ezeket a tárcáknak előre, a pénzügyminiszterrel egyetértésben kellene rögzíteni. A törvény szentesítené azt a Békesi és Bokros által már jócskán bevett gyakorlatot, hogy a kormány „a költségvetési egyenleg kedvezőtlen évközi alakulása esetén előirányzatokat zárolhat, csökkenthet, illetve törölhet”. A költségvetési hiány utólagos rendezését továbbra is a zárszámadásban kell megoldani – vagyis a költségvetés egészének állásáért a kormány már csak utólag, mondhatni politikailag felelős.
A költségvetés általános tartaléka ma a kiadási főösszeg legalább 1, legfeljebb 3 százaléka lehet, ezt a mértéket 0,5-2 százalékra kívánják leszorítani, bár egy korábbi tervezetben ennél is szigorúbb, 0,5-1 százalékos mérték szerepelt.
A lazítást a miniszterelnöki hivatal államtitkára szorgalmazta, noha a '96-ra tervezett 13 milliárdos tartalék meglehetősen szoros, 0,63 százalékos szintet céloz meg.
Radikálisan csökkentik az elkülönített alapok számát (MH, szeptember 15. ). Az alapok terhére alapítvány, egyházi jogi személy, társadalmi szervezet nem alapítható, és támogatás is csak miniszteri engedéllyel, az alap rendeltetésének megfelelő célra adható. A művelődési és a környezetvédelmi tárca önállóságot adna az alapoknak a támogatásnyújtásban. Ennél is keményebben kíván föllépni a PM, amikor javasolja – a környezetvédelmi tárca tiltakozására –, hogy a kormány „vizsgálhassa fölül” az alapok előző évi maradványát.
A költségvetés végrehajtásában tehát szélesebbé válna a kormány mozgástere, viszont – eltekintve a működési előirányzatok 10 százalékos tűréshatárától – szűkülne a minisztereké. Van azonban a törvénynek egy olyan része, amellyel a PM elégedetlen, de amelynek megváltoztatására kétségesek az esélyei. A pénzügyminiszternek május 30-áig kell előterjeszteni a jövő évi gazdaságpolitikai elképzeléseit és költségvetési irányelveit, hogy a részletes költségvetés augusztus 31-éig a kormány, szeptember 30-áig a parlament elé kerülhessen. A PM szerint az első határidő túl korai, nincs elég idő a makrogazdasági tervezésre, hiszen a mérlegbeszámolók is májusra készülnek el. Ez a terminus azonban már nem az állami, hanem a piacgazdaság sarokköve, amelyet a számviteli törvény módosításával lehetne csak előrébb mozdítani.