Leértékelési nyereséghez jut a költségvetéstől jövőre a jegybank • Az MNB mint devizahitelező
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a jövő év eleji adósságcserével megszabadul a költségvetés lejárat nélküli, nem kamatozó adósságától, amely amiatt keletkezett, mert a devizában fennálló adósság forintértéke nőtt a leértékelés miatt. Sőt, jövőre nemhogy „leértékelési veszteséggel” nem kell számolnia a jegybanknak, hanem minden bizonnyal „leértékelési nyereséget” könyvelhet majd el.
Mint ismert, az új év elején adósságcserére kerül sor az MNB és a büdzsé között: a költségvetés devizaadósságot vállal a központi bankkal szemben (a korábbi hivatalos közlés szerint 1960 milliárd, az MNB monetáris politikai irányelvei szerint 1810 milliárd forintnyi összegben), s ennek fejében leírja a leértékelés miatt a jegybanknál nyilvántartott nem kamatozó adósságát (várhatóan mintegy 1600 milliárdot), valamint a jegybanki, forintban kamatozó adósság egy részét. Az adósságcsere olyan állapotot céloz meg, hogy a jegybank nettó devizaadóssága (azaz külföldi tartozásainak és követeléseinek, továbbá a hazai bankokkal szembeni, devizában fennálló tartozásainak és követeléseinek egyenlege) épp nulla legyen. Vagyis a költségvetés által vállalt devizaadósságot épp az MNB év végi nettó devizatartozásával egyezik majd. De ennek pontos összege még nem ismert, megállapítására február 17-éig kerül sor, bár az adósságcserének január 2-ai hatállyal ejtik szerét. A költségvetés voltaképp átvállalja az MNB bruttó külföldi adósságának egy részét, s így mintegy automatikussá válik az átvett adósságra eső átértékelés kezelése. A jegybank monetáris politikai irányelveinek becslése szerint az év elején átadott 1810 milliárd forintnyi adósság 1997 végére 2063 milliárdra nő a leértékelés miatt, s persze a devizában fizetendő kamat forintértéke is függ a mindenkori árfolyamtól.
De mi lesz a helyzet az MNB-nél? Átértékelési különbözetek ott is keletkeznek, hiszen az 1997 eleji induló devizapozíciója nulla lesz ugyan, mégsem várható, hogy külföldi tartozásai és követelései mindig egybeesnek. Ez a monetáris politikai irányelvek alapján is valószínűtlen: az MNB ugyanis egyfelől leszögezi, hogy 1997-ben is fenn kívánja tartani a devizatartalékoknak olyan szintjét, amely 7-8 havi importszükségletet fedez, miközben külföldi adósságának további 1 milliárdos csökkentésére készül. Becslése szerint 1997 végén 2070 milliárd forintnyi devizakövetelés áll majd 1890 milliárdnyi tartozással szemben, azaz a devizapozíció dolgában egy év alatt mintegy 180 milliárd forintnyi többletre tesz szert.
Ha az MNB-nek nettó devizakövetelése lesz, akkor nála átértékelési „nyereség” keletkezik. A jegybanktörvény módosítása – melyet várhatóan holnap fogad el a parlament – úgy rendelkezik, hogy az átértékelési különbözet az MNB egy új alapját, az úgynevezett elkülönített eredménytartalékot növeli, illetve csökkenti. 1997-ben, mint láttuk, eredménytartalék-növekedés várható, hiszen a devizakövetelés meghaladja a devizatartozást. Ennyiben a költségvetés hiánya fölöslegesen nő – vélik közgazdászkörökben –, hiszen a büdzsénél az adósságcsere következtében komoly nettó devizaadósság keletkezik, s ennek átértékelésből fakadó növekedését kamatfizetéssel kompenzálja.
A jegybanktörvény-módosítás szerint az MNB-nél 2000 december 31-éig megfelelő szintű saját tőkének kell fölhalmozódnia; a szintet a forgalomban lévő készpénz és a pénzintézetek jegybanknál elhelyezett forintbetétei összegének (azaz a monetáris bázisnak, más néven jegybankpénznek) 5 százaléka jelenti. (Tavaly év végén egyébként teljesült volna ez a követelmény. ) 2000 után – az esetleges veszteséghez hasonlóan – a költségvetésnek havonként ki kell egészítenie 5 százalékra az MNB saját tőkéjét, illetve fölös, 5 százalék feletti saját tőke esetén a jegybanknak kell majd fizetnie a büdzsének (a saját tőkéhez többek között az elkülönített eredménytartalék is hozzászámítandó). A jövő évtől életbe lépő átmeneti szabályozás szerint a költségvetésnek egyelőre csak a negatív elkülönített eredménytartalékot kell megtérítenie, vagyis csak abban az esetben fizet a büdzsé, ha az MNB-nél leértékelési veszteség keletkezik. Ellenkező esetben viszont a jegybank nem térít semmit – vagyis az MNB 2000-ig gyűjti a saját tőkéjére valót.