A jövő év lesz a végső • A büdzsé kamatkiadásai 292 milliárddal nőnek
Már látható az adósságcsapda vége – derül ki a költségvetés kamatterheinek hivatalos előrejelzéseiből. Igaz ugyan, hogy a teljes kamatterhek jövőre 292 milliárd (nettó 259 milliárd) forinttal nőnek, döntő részben a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fizetett kamatok miatt. De a jegybankkal való elszámolás rendezése után, 1998-tól az adósságszolgálat csökkenésére számít a pénzügyi tárca és az MNB.
A költségvetés adóssága és az ezután fizetett kamatok egymást erősítve növekedtek az utóbbi években. A belföldi kamatozó adósság például az 1990. végi 830 milliárd forintról ez év végére 3091 milliárd forintra, csaknem négyszeresére duzzad, s az ezután fizetett kamatok az idén elérik az 536 milliárd forintot, az 1990. évi költség tízszeresét. Teljes adóssága után a költségvetés 555 milliárd forint kamatot fizet (a kapott kamatok levonásával „csak” 462 milliárdot), s jövőre e terhek már 854 milliárdra (nettó 728 milliárdra) rúgnak. A jövő évi nagymérvű emelkedés azonban döntően nem a költségvetési hiányok miatt fölhalmozódó adósság miatt következik be, hanem a büdzsé és az MNB közti adósságszámlák rendezése folytán. A hivatalos előrejelzések szerint 1998-tól már csökkennek a kamatterhek – mármint az 1997-es csúcshoz képest.
• Folytatása a 11. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
A büdzsé – ha a parlament is hozzájárul ehhez – legnagyobbrészt oly módon vállal magára többletterhet 1997-ben, hogy átvállalja az MNB külső adósságainak tetemes részét. Az év elejével 1938 milliárd forintnyi devizaalapú (1998 második felétől lejáró) adósságot vállal az MNB felé oly módon, hogy a jegybank voltaképpen továbbhitelezi külföldi adósságait a büdzsének. (A devizaalapú költségvetési adósság 1997 végére 2161 milliárd forintra, azaz 223 milliárd forinttal nő a leértékelés miatt. )
A külső tartozásátvállalás ellentételezéseként a jegybank leírja a büdzsé nem kamatozó, lejárat nélküli adósságát. Ezzel az adóssággal „pótolták” eddig azt a tartalékot, amelyet a jegybanknak kellett volna képeznie a leértékelés miatti veszteségekre – ugyanis rosszabb árfolyamon kell visszafizetni a külső adósságot, mint amilyenen a kölcsönöket fölvették. A „nullás” adósság egy részét már átalakították piaci kamatozású, „nulláscsere” elnevezésű kötvényekké. Az említett év eleji 1938 milliárd forintnyi devizaalapú adósságot a büdzsé az 1646 milliárdos „nullás” adósság megszüntetése, továbbá „nulláscsere” kötvények leírása fejében vállalja át.
Jövőre a büdzsé 292 milliárd forinttal több kamatot fizet mint idén (amit a kapott kamatok 259 milliárdos nettó kamatnövekedésre mérsékelnek). A többlet kisebb részét, 44 milliárdot fizetik ki a hazai piac állampapír-tulajdonosainak. A növekedés döntő része, 248 milliárd az MNB-vel szembeni elszámolás miatt következik be. Utóbbi summából is 190,5 milliárd az a tétel, amelyet az MNB-vel szembeni devizaadósság után kell fizetni. Egy másik komoly kamattétel az MNB-vel szemben: jövőre kell állni az idén kibocsátott 417 milliárd forint névértékű „nulláscsere” kötvény 37 milliárdos terhét.
A büdzsé MNB-vel szembeni nettó kamatterhei jóval kisebb mértékben, „mindössze” 100 milliárd forinttal növekednek. Az állam ugyanis épp olyan ütemben állja devizaadósságának terhét az MNB-vel szemben, mint ahogy a jegybank fizet a külföldi hitelezőknek. A külső kamatfizetések főként 1997 második felében válnak esedékessé, addig a költségvetésnek gyűjtenie kell a teljesítésükhöz szükséges forrásokat; viszont az MNB-nél 1997. január 1-jéig félrerakott pénzt, 64,9 milliárd forintot egyszeri térítésként megkap a költségvetés – tudtuk meg az Államadósság-kezelő Központnál (ÁKK). Fizet ezenkívül az MNB a költségvetésnek kamatot a kincstári egységes számla után (várhatóan 26 milliárdot) és az ahhoz kapcsolt devizaszámla után is (9 milliárdot). Végül is az említett nettó 100 milliárdos kamatfizetés nyereségessé teszi a jegybankot: az MNB jövőre várhatóan 55 milliárdos nyereséget ér el s fizet be a büdzsébe, szemben az idei közel 50 milliárd forintra becsült veszteséggel, amit a büdzsének meg kell térítenie.
A 292 milliárdos kamatteher-növekedésből végül is – az ÁKK szakemberei szerint – „mindössze” 80 milliárd magyarázható az adósság növekedésével. A növekvő kamatkiadásokért ezúttal nem az adósságnövekedés, hanem az adósság szerkezetének változásai okolhatók – szögezik le. Sőt, állítják, ha csak ilyen szerkezetváltozás lenne, 272 milliárddal nőne a kamatteher. A büdzsé új devizaadósságának említett 190,5 milliárdját ilyen „szerkezetváltó” tényezőként említik, mivel e tétel a lejárat nélküli adósság „nulla” kamatát váltja ki. Idesorolnak további 81,5 milliárdnyi kamattöbbletet, mivel a kincstárjegyek átlagos lejáratának meghosszabbodásával és néhány éves kamatfizetésű kötvény kibocsátásával áthúzódnak olyan kamattételek, amelyeket az idén kibocsátott papírok után terhelik a jövő évi büdzsét.
Az említett tényezőkkel ellentétben kamatszint – azaz a büdzsét terhelő átlagos kamatláb – kedvezően alakul. Igaz, a régi adósságok miatt az átlagos kamatszint jóval kisebb az új állampapírokra ígért kamatoknál. Idén az államadósságon lévő átlagos kamat 12-ről 13,3 százalékra nő ugyan, de az új kibocsátású papírok kamata jelentősen csökken (a diszkontkincstárjegyeknél például a tavalyi 32,4-ről 24,3 százalékra), s végül is a kamatszintcsökkenés 46,5 milliárd forintnyi kamatmegtakarítást eredményez. Jövőre a „nullás” adósság devizaadóssággá alakítása miatt 16 százalékra nő az átlagos kamatszint, az új kibocsátások csökkenő kamata miatt azonban közel 13 milliárdos megtakarításra számítanak.