Bokros a bevételt rögzítette •
A személyi jövedelemadó jövő évi táblája még változhat, csak a 480 milliárdos bevételi előirányzat van „kőbe vésve” – nyilatkozott lapunknak Bokros Lajos pénzügyminiszter, akit még a csütörtöki kormányülés előtt kérdeztünk.
Miért nem került a személyi jövedelemadó a kormányülés napirendjére?
Az Érdekegyeztető Tanács keddi ülésén abban állapodtunk meg, hogy az ár- és bérmegállapodás keretében tárgyalunk még az szja-ról. Az adótáblát változtathatjuk, kőbe vésett szabály viszont – s ezt a '96-os költségvetésben benyújtjuk –, hogy nem engedünk az adóbevétel 480 milliárdjából.
• Ez 84 milliárddal több, mint amennyi szja-bevételt az idén várnak. Lehet-e ilyen követelmény mellett érdemben módosítani az adótáblát?
Éppenséggel lehet, csak az a kérdés, ki mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy ne változzon az alacsony jövedelműek és a középrétegek adóterhelése. Ha ez a kívánalom, akkor a teher a magasabb jövedelműekre hárul. Az adótábla kérdése összefügg a munkavállalók társadalombiztosítási járulékának mértékével is. A reálbéreknek jövőre csökkenniük kell (3-4 százalékkal), s mi ennek megvalósítását eredetileg a tb-járulék emelésével képzeltük el, de meg lehetne csinálni az adó szigorításával is.
• Utóbbi esetben nőne az a bizonyos 480 milliárd is. Még sincs annyira kőbe vésve?
Ha szigorúbb az adótábla, nincs tb-járulékemelés, így aztán az adóbevételi többlettel kell pótolni a társadalombiztosítás forráshiányát.
• Folytatása a 19. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
• Az adótábla már most rettenetesen progresszív. Szabó Iván a maga idejében bevezette a 44 százalékos felső adókulcsot, s azóta mindegyik pénzügyminiszter örül neki.
Ebből azért olyan nagy bevételünk soha nem volt.
• Persze hogy nem: a 44 százalék alá eső jövedelmet már nem vallják be.
A bérből és fizetésből élőknek muszáj bevallaniuk. Náluk a felső kulcs most fog hatni igazán, mivel az átlagjövedelmek jövőre már becsúsznak a 44 százalékos sávba. De mivel e jövedelmeknek csak kis része adózik ilyen mértékben, komoly bevételt ebből továbbra sem várhatunk. Én persze csökkentettem volna a felső adókulcsot, ha bevezethetnénk az ingatlanadót. De hiányoznak ehhez az adminisztrációs feltételek. A biztosítási adó viszont bizonyos mértékig „megfogja” majd a magas jövedelmeket.
• Az ingatlan-nyilvántartás állapotából ítélve '97-ben sem fogják tudni bevezetni az ingatlanadót. Holott az ön álma az, hogy az ingatlanok nyilvántartásait összekapcsolhassák a hatóságok más adónyilvántartásokkal.
Ha valóban meg tudjuk szerezni az épp e célra ígért 1 milliárd márkás német hitelt (amiből a szövetségi kormány 500, a bajor és a baden-württenbergi tartomány 250-250 milliót állna), rendbe lehet tenni a földhivatali nyilvántartásokat. Persze nem könnyű, mert sokan ellenérdekeltek ebben. Politikai elhatározás kell hozzá, vagyis a kormányon múlik. Az ingatlanadó – helyi adóként – épp az szja fölső kulcsát vagy kulcsait váltaná ki, így logikus, hogy a kétféle adó bevallása együtt adjon képet az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyairól.
• A jövő évi költségvetésben maradtak-e vitás kérdések a kormányülésre?
Nem maradtak.
• Az önkormányzatok költségvetési támogatása ügyében sem?
Megállapodtunk abban, hogy az eredeti változatban szereplő 414,5 milliárdhoz hozzájön még 8 milliárd, ami csak technikai változás. Egyébként a PM javaslatát terjesztjük be, vagyis az szja 36 százalékának visszaosztását, amiből 25 jövedelemadó-arányosan, 11 pedig lakosságszám-arányosan kerül a településekhez.
• Miközben a legtöbb elkülönített alapot beolvasztják a költségvetésbe, az ipari tárca 13,9 milliárd forint gazdaságfejlesztési, turisztikai, piaci intervenciós előirányzat fölött rendelkezik majd, és több mint kétszer annyi költségvetési támogatást kap minderre, mint az idén. Mire mennek valójában ezek a pénzek?
Egyrészt beruházási támogatásokra, másrészt elmaradott térségekbe, vállalkozói övezetekbe, infrastruktúra-fejlesztésre, kereskedelmi szálláshelyek bővítésére. Az ipari miniszter feladata, hogy pontosan megállapítsa e pénzek elköltésének szabályait, és ezt október végéig meg is kell tennie.
• Az Állami Számvevőszék nem egy elkülönített alapnál korrupcióra bukkant. Változik-e ez attól, hogy e pénzeket nem alap formájában kezelik?
A pénzkezelés módja természetesen nem érinti a korrupciót, a pályázati rendszerek sajnos mindig adnak lehetőséget a személyi válogatásra. Az alapok egyesítése a költségvetési fejezetekkel azt a célt szolgálja, hogy az ott heverő pénzek – mindaddig, amíg el nem költik – a költségvetés egészét finanszírozzák.
• Megegyeztek a társadalombiztosítási önkormányzatokkal a tb-alapok eddig fölhalmozott hiányának rendezéséről. Mekkora összeget jelent ez?
A tb 1992–95-ös hiányát tesszük az államadósság részévé, ami 60-80 milliárdos teher. '96-tól tiszta lappal indulhatnak a tb-alapok, de szigorúbban is kell gazdálkodniuk. Folynak még a tárgyalásaink arról, lehetne-e csökkenteni a tb-alapok előzetesen 17 milliárdra tervezett hiányát.
• Egyszer csak elengedik a hiányt. Nem puha a pénzügyminiszter?
A tb hiánya így is, úgy is az államháztartás adósságának része. A kérdés csak az, ki bocsásson ki kötvényt ennek fedezésére. Jobb, ha a költségvetés teszi, mert a tb nem tudja visszafizetni, nincsenek ehhez tőkejövedelmei.
• Ha ez ilyen egyszerű, miért nem csinálták meg eddig?
Mert nem volt világos, hogy a jövőben a tb kiszakad-e az államháztartásból vagy része marad. Mindkettőt el tudom képzelni, de csak konzekvensen. Ha kiszakad, akkor finanszírozza maga a működését, viszont teljes autonómiát kap a nyugdíj megállapításától kezdve a kórházakkal kötött szerződéseken át a tb-járulékok megállapításáig. Kiderült azonban, hogy ezt nem akarja senki, így aztán rendezzük a tb-alapok adósságát, és beleszólunk a költségvetésükbe. Ezt a kérdést jogilag is rendezni kell. Ma a tb-önkormányzatok önállóak, mégis nekünk kell beterjesztenünk a költségvetésüket, miközben ők vitatják, hogy ehhez nekünk jogunk van. De még egyszer: én támogatom az autonómiát is, de akkor meg kell szüntetni a tb bejárását a költségvetés forgóalapjára.
• Egyes értesülések szerint a Magyar Nemzeti Bank emelné jövőre a lakossági valutakeretet, sőt az MNB egyes szakértői meg is szüntetnék ezt a beváltási kötöttséget.
Szerintem egyelőre nem szabad megszüntetni. Ha megengedjük a korlátlan belföldi valutavásárlást, az azzal a veszéllyel jár, hogy az emberek esetleg hirtelen, lökésszerűen – mégoly megalapozatlan pánik hatására – devizára váltják forintmegtakarításaikat. Ha a gazdaságpolitikánkba vetett bizalom tovább erősödik, akkor valóban felszabadíthatjuk a lakossági valutavásárlást. Egyébként a lakosság túlnyomó többsége a 800 dollárt sem váltja ki; a gazdag embereknek persze lehet, hogy ez korlát, de ők a külföldre kivitt forintkártyájukkal költhetnek majd annyit, amennyit csak akarnak.
• Nem túlságosan magasnak az MNB kamatai?
Úgy gondolom, a kamatokat lassan, óvatosan csökkenteni kell. Ugyanakkor célunk a megtakarítási hajlandóság növelése is, így mindenképpen szükség van forintoldalon egy bizonyos mértékű pozitív reálkamat fenntartására. Az inflációs várakozások csökkenésének megfelelően kell mérsékelni a kamatokat, a mesterséges kamatleszorításban pénzügyminiszterként sem vagyok érdekelt.
• Nem tart-e attól, hogy csupán a jövő évi költségvetés keresztülhajszolására kívánják fölhasználni önt, s utána elküldik?
Személyesen ez nekem nem ártana. De úgy gondolom, a költségvetés elfogadása után is vannak még feladatok. Persze nagyon fontos, hogy a '96-os évet sínre tegyük. Jövőre elindulhatunk egy olyan úton az államháztartási reformban, ahonnan már nincs visszatérés.