Csak jövőre jár a 40 százalék • 1998-tól kedvezőtlenebbek lesznek a lakástakarék-pénztárak feltételei
Rosszul járhatnak azok a lakásra gyűjtők, akik későn kapnak észbe. Az állam ugyanis 1997-ben negyven, 1998-tól viszont már csak harminc százalékkal támogatja majd a lakástakarék-betéteket. A támogatás legalább négyéves előtakarékoskodás után, lakáscélokra használható föl; más célra is igénybe vehető azonban, ha a megtakarítási idő eléri a nyolc évet – derül ki a szavazásra váró lakástakarék-törvény esélyes (a pénzügyi tárca és a kormánypártok által egyaránt támogatott) módosító javaslataiból.
A lakástakarékoskodásnak egy speciális, zárt rendszerét hozza létre az az 1997. január 1-jén hatályba lépő törvény, melynek részleteiről ma szavaz a parlament. A jogszabály életre hívja a lakástakarék-pénztárakat, melyek legalább egymilliárdos alaptőkével a lakástakarékbetét-konstrukcióra szakosodnak, másféle pénzintézet e névvel nem működhet majd. A pénztár előtakarékossági szerződést köt ügyfeleivel (devizabelföldi természetes személlyel; állami gondozott gyermek gondviselőjével, támogatójával; közös épületrészt felújítani kívánó lakásszövetkezet vagy társasház képviselőjével). A felek előre rögzítik az úgynevezett szerződéses összeget, mely magában foglalja a legalább négy éven át elhelyezendő betétek összegét, részleteit és kamatait, az állami támogatást és kamatait, valamint a négy év múltán bekövetkező „kiutalási időpontban” folyósítandó lakáskölcsön összegét.
A konstrukció „lelke” az állami támogatás, melynek egyik feltétele, hogy a betéti és a hitelkamat 10 százaléknál kevesebb legyen. Így a konstrukció a betétes számára csak olyan mértékben kifizetődő, amennyire a betéti kamatot megfejeli az állami támogatás.
A törvényjavaslat eredeti szövege kormányhatározatra bízta volna a támogatás mértékének meghatározását. Vitás volt ugyanis, hogy a betétek 30 százalékát nyújtsa-e az állam támogatásként, mint a pénzügyi tárca szerette volna, vagy pedig 40 százalékát, mint a leendő pénztárakban érdekelt körök szorgalmazták. Végül egyezség született (MH, október 7. ), s ennek nyomán a költségvetési bizottság javasolja: az állami támogatás mértéke a betétek 30 – 1997-ben átmenetileg 40 – százaléka, de legföljebb évi 36 ezer forint. E „kompromisszum” szerint tehát mindazok rosszul járnak, akik nem szállnak be a konstrukcióba. A nagyobb állami hozzájárulás további előnye, hogy 1997-ben még havi 7200 forintos lakástakarék-betét után jár a maximális havi 3000 forint támogatás, 1998-tól viszont ehhez havi tízezer forint betételhelyezés szükséges.
Az állami támogatás másik fontos feltétele, hogy csak lakáscélra (telek vagy lakás vásárlására, lakásépítésre, -felújításra, gáz bevezetésére stb. ) fordítsák. Enyhíti azonban e szabály szigorát két elfogadásra esélyes módosító javaslat. Ezek szerint nem lenne kötelező a lakáscélú felhasználás, ha a megtakarítási idő eléri a négy évet, de az ügyfél, házastársa vagy a szerződés kedvezményezettje meghal, illetve munkaképességét legalább 67 százalékban elveszti, esetleg az ügyfél a szerződéskötést követően legalább egy évre munkanélkülivé válik. S akkor is tetszőleges célra költhető az állami támogatás, ha a megtakarítási idő eléri a nyolc évet.
Utóbbi kibúvó persze a kényszerpályáknak is tered engedhet majd. A vázolt konstrukcióval és 5 százalékos betéti kamattal számolva ugyanis 1997–2000 között mintegy 700 ezer forint betét és állami támogatás gyűlhet össze négy év alatt (feltételezve, hogy az ügyfél a maximális állami támogatásnak megfelelő betétre köt szerződést). Ha feltesszük, hogy ehhez a pénztár ugyanilyen nagyságú kölcsönt ad, a szerződéses összeg 1,4 millió forint, ami nem elegendő egy új lakás vásárlásához, építéséhez. A törvényjavaslat indoklása szerint is „ez az intézmény a lakásfinanszírozási és lakástámogatási rendszernek csak egy részét képezi”. Ha azonban a takarékoskodó más forráshoz nem jut hozzá, nem lesz elegendő számára a négyévnyi takarékoskodás.
A rendszer zárt azért is, mert a pénztár hiteleit a lakásbetétekből és a visszafizetett kölcsönrészletekből fedezi majd. Torlódás esetén a pénztár sorba állíthatja az ügyfeleket. Az ügyfél azonban kérheti, hogy meghatározott időn belül megkaphassa a pénzét. Az eredeti törvényjavaslat e várakozási időt három hónapban határozta meg, a Ház ezt valószínűleg egy hónapra faragja le.
Lakásszövetkezet, társasház esetében az állami támogatás maximuma épületenként 36 ezer forint. E ponton azonban esetleg „átmehet” az a szocialista párti javaslat, hogy a törvény a támogatás korlátját ne épületenként, hanem lakásonként állapítsa meg.