Radikális változtatást akar az ÁPV Rt. elnökjelöltje • Kovács Árpád: a Tocsik-ügy nem magánosítási botrány
Radikális változtatást ígért az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatóságának munkájában Kovács Árpád elnökjelölt, akit kedden hallgatott meg a parlament gazdasági bizottsága, s ma lép a költségvetési bizottság elé. Kovács Árpád kijelentette: a törvények a vagyonkezelő szervezet működésében sem jelenthetnek akadályt – be kell tartani őket. Szekeres Szabolcs, a vagyonkezelő holding 1993–94-es vezetője lapunk 3. oldalán úgy nyilatkozik: még ha eltekintünk is attól, hogy a Vektor–Tocsik-ügyben az államháztartás egyik zsebéből a másikba vándorló pénzeket kurtították meg, mindenképpen irracionális a sikerdíj számítási módja.
• Milyen tanulság vonható le a – most mondjuk így – „Tocsik-ügyből”? – kérdeztük Kovács Árpádtól.
Ez nem privatizációs botrány, hanem egy szervezetben bekövetkezett, biztonsági intézkedéseket kiiktató lépéssorozat eredménye. Számomra az a tanulság, hogy a működés törvényessége, a törvények és a belső szabályok betartása meghatározó fontosságú. Ha az ÁPV Rt. döntései során nem működteti az ellenőrzési mechanizmusokat vagy csak utólag történik kontroll, akkor megvan a kockázat, hogy elfogadhatatlan döntés születik. A szakértő tevékenységet illetően az Állami Számvevőszék is talált az elmúlt években hiányosságokat, szóvá tette a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságait. Talán azért is történt ilyen durva eset, mert nem léptek fel a már kimutatott visszásságokkal szemben.
• Objektív, megfogható fogalom-e a szakértői díj aránytalansága?
A szolgáltatás–ellenszolgáltatás arányossága polgárjogi kategória, ezt valamilyen módon érvényre kell juttatni.
• A privatizációs miniszter és az ÁPV Rt. viszonyát törvény rendezi, de azért, mint tapasztaltuk, van ebben mozgástér. Várható-e ebben változás?
Úgy látom, a kormányzat az állami privatizációs holdingot részvénytársaságnak tekinti, a társasági törvény szerint kíván eljárni. A kormány az alapító jogán kívánja meghozni döntéseit, ezeket írásba foglalja majd, és így kialakul egy olyan mechanizmus, amelyben elhatárolódik egymástól a kormány közvetlen illetékessége és az ÁPV Rt. kompetenciája.
• A számvevőszék többször foglalkozott az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásaival. Hogyan látja ezeket a vagyonkezelő leendő elnökeként?
Amikor a privatizáció elindult, azt hittük, hogy az állami vagyon végtelen, holott nem az – tehát nem lehet mindent e vagyon terhére megoldani. A kötelezettségvállalásokban rangsorolni kell. Remélem, az új igazgatóság úgy dönt majd, hogy nézzük át a kötelezettségeket abból a szempontból is, hogy miben kell e téren törvényt módosítani. Jelezni kell, hogy a kötelezettségek teljesítésére csak bizonyos feltételek mellett van mód. Nem gumiból van az állami vagyon!
• Folytatása a 3. oldalon
• Folytatás az 1. oldalról
• A kötelezettségeket (a kimutatások szerint közel 400 milliárdról van szó) szerződések rögzítik.
Nem mindegyiket. A szerződéses kötelezettségeket – mint amilyenek a magánbefektetőkkel, külföldiekkel szemben állnak fenn – az ÁPV Rt. be fogja tartani. Újra át kell tekinteni azonban a vagyonreorganizáció, a társadalombiztosítási és a helyi önkormányzati kötelezettségek körét.
• Mit vizsgálnak a számvevők az önkormányzatoknak, belterületi földjük után járó vagyon átadásával kapcsolatban?
A számvevőszék az önkormányzatok oldaláról vizsgálja a vagyonátadási ügyet, húsz település esetében. E munka még nem zárult le, célja annak kiderítése, hogy milyen igényeik voltak a településeknek, s hogyan tartotta nyilván ezeket az ÁPV Rt. ; találkozott-e egymással a két fél által jogosnak tartott követelés nagyságrendje; ha találkozott, átadták-e a vagyont, illetve milyen közvetítőket alkalmaztak, felmerült-e sikerdíj.
• A közigazgatási hivatalok most vizsgálják: megvalósult-e az államháztartási törvénynek az az előírása, mely szerint az önkormányzatok csak rendeletben meghatározott módon mondhatnak le követeléseikről. Az ÁSZ is felteszi ezt a kérdést?
Nem a követelések alapértékéről van szó, inkább arról, hogy az önkormányzatok nem abban az időpontban és nem olyan összegekkel kiegészítve kapták meg a vagyont, mint amire számítottak. Tehát nem a törvényben nekik járó összegről mondtak le az önkormányzatok, a vita a vagyon után járó kamatok, osztalékok körül folyt és arról, milyen követelések terhelték az adott önkormányzat területén fekvő vállalatot, s ebből mennyi jut a kiadandó vagyonra.