Tulajdonos megtakarítók
Máig vitatott kérdés, milyen szervezet gyűjtse, kamatoztassa a tőkefedezeti nyugdíjrészhez szükséges megtakarításokat, s teljesítse ezután a szolgáltatásokat. Kétféle elképzelés ismert: a nyugdíjpénztár (a mai önkéntes kölcsönös pénztár továbbfejlesztett változata), melynek tagjai egyben tulajdonosai is a pénzügyi szervezetnek; továbbá a nyugdíjalap, melyhez a megtakarítók ügyfélként kapcsolódnak, s mellyel a nyugdíjalap-kezelő gazdálkodik.
A nyugdíjreform-munkabizottság egyértelműen a nyugdíjpénztár mellett tör lándzsát. E szervezetben a gazdálkodásról, a befektetésekről a pénztárvezetés dönt ugyan, de a tagság személyesen felelősségre vonhatja a vezetőket. Alakulhatna munkahelyi és nyitott pénztár, az előbbi adott cégnél működik, arra törekedve, hogy lehetőleg minden dolgozó ebbe lépjen be. Mód volna a pénztárak közötti átlépésre is, természetesen az egyéni számlán összegyűjtött megtakarítással együtt. Az egyéni nyugdíjmegtakarítások örökölhetők lesznek.
A munkacsoport 10-20 ezres taglétszámot tart ideálisnak, így 100-150 kötelező pénztár működhetne az országban. (Jelenleg 200 önkéntes nyugdíjpénztár van. ) A megtakarítások biztonságát a Garancia Alap szavatolná (egy meghatározott mértékig); e szervezet kedvezményes átmeneti hitelt is nyújthatna a pénztáraknak. A pénztárak törvényes gazdálkodása felett a ma is működő pénztárfelügyelet őrködne. Fölállítanának egy Nyugdíjpénztártanácsot is, a pénzügyi élet és a pénztárak világának vezetőiből, szakembereiből. E testület feladata a rendszeres információértékelés, s annak meghatározása, a pénztárak milyen adatainak közzétételével biztosítsák a nyilvánosságot, az összemérhetőséget.
Az összemérhetőség szempontja a nyugdíjalapok működése mellett szól, hiszen e szervezeti forma kifejezetten az eszközök és befektetések folyamatos értékelésére, ezen keresztül pedig – a tagi tulajdonlás helyett – az alapok megválasztására, a „lábbal szavazásra” épül. A nyugdíjreform-munkabizottság szerint azonban nem az a cél elsősorban, hogy a szervezetek a megtakarítókért versenyezzenek egymással, ehelyett a már létező, illetve ezekhez hasonló befektetési alapoknak kellene versenyezniük a pénztárak befektetéseiért. Emellett az előterjesztők szerint a nyugdíjukra pénzt gyűjtők „kiszolgáltatottabbak” volnának a pénzvilággal szemben, ha megtakarításukat profitnövelésre törekvő, kevés számú nyugdíjalap kezelné.