Nem hátráltunk ki a pénzügyminiszter mögül • Tardos Márton az 1996-os költségvetésről •
Elkészült a jövő évi költségvetés tervezete (MH, szeptember 15. ) s egyúttal körvonalazódott, milyen gazdaságpolitikát kíván követni a kormány. Nehéz helyzetben van az ország: a restrikció fenntartása nélkül nem lehet megteremteni a szükséges egyensúlyt, ugyanakkor a restrikció önmagában nem stabilizál, nem teremti meg a növekedés előfeltételeit – fejtegeti Tardos Márton, a parlament gazdasági bizottságának SZDSZ-es elnöke.
• A költségvetés tervezetéből ítélve ugyanaz lesz jövőre is, mint eddig: reformok helyett húzd meg, ereszd meg, fokozódó, a GDP növekedési üteménél nagyobb elvonások. Egyetért ezzel?
Hármas követelményrendszer áll a költségvetéssel szemben: meg kell csinálni az államháztartási reformot, stabilizálni kell a gazdaságot, és – az előbbiektől függetlenül is – vissza kell szorítani a pazarlást az államháztartásban. Ez három különböző dolog, nem szabad őket összekeverni. Nincs olyan, hosszú távú megoldást hozó államháztartási lépés, amely az egyensúly feszültségeit lényegesen enyhítené. Egyetlen kivétel a kincstári reform, ahol találkoznak egymással a rendteremtés és a rövid távú megtakarítás szempontjai.
• Tehát a megszorítások kizárják az államháztartási reformot, melynek fő célja az újraelosztás, s vele az adóterhek csökkentése volna?
Nagyon nehéz helyzet előtt áll az ország: a restrikció fenntartása nélkül nem lehet megteremteni a szükséges egyensúlyt, ugyanakkor önmagában a restrikció nem stabilizál, nem teremti meg a növekedés előfeltételeit. Ha az állam kiadásai reálértékben csökkennek, akkor csökken a fizetőképes kereslet is, és ez bizonyos szektorok számára kedvezőtlen. A kieső keresletet azonban pótolhatja az export- és az importhelyettesítés. Jó néhány hazai tevékenység, például a ruházati iparban, indokolatlanul szorult ki a piacról: volna rá igény, olcsóbb is, mint az import, de finanszírozási nehézségek miatt a kereskedők inkább importból töltik föl a készleteiket. Tehát az ellentmondást a restrikció és a növekedés között nem úgy kell feloldani, hogy nem csináljuk a restrikciót, hanem úgy, hogy enyhítjük azokat a nehézségeket, amelyek a vállalatok alkalmazkodóképességét és profitorientált ambícióit fékezik. A hazai vállalkozásokat segíti a leértékelés és a vámpótlék, bár ezek durva beavatkozások; további segítséget jelentene – és ebben nem haladtunk eléggé előre –, hogy a bankok flottabbul finanszírozzák a nyereséges termelést.
• Az SZDSZ júniusban úgy nyilatkozott: nem kell feltétlenül a pénzügyminiszter által szorgalmazott mértékre leszorítani a költségvetés jövő évi hiányát. Érzékelték az ellentétet a megszorítások és az államháztartási reform között?
Azok félreérthető nyilatkozatok voltak, de nem igaz, hogy kihátráltunk volna a pénzügyminiszter mögül. Kétségtelenül olyan lépéseket sürgettünk a személyi jövedelemadó és a tb-járulék területén, amelyekről tudtuk, hogy nincsenek teljesen összhangban a megtakarítási igényekkel. A kormány támogatta azt a javaslatunkat, hogy az szja-nál szüntessük meg a 0 kulcsot, de ezt kompenzáljuk a bérből és fizetésből élők esetében. Ezt helyesnek tartjuk, függetlenül attól, hogy, mint olvasom, meg akarják támadni az Alkotmánybíróságnál, mondván, a vállalkozók is kapjanak visszatérítést. Fontosnak tartottuk volna még, hogy az szja ne nőjön gyorsabban, mint a GDP, és hogy kevesebb adósáv legyen, a legfelső adósávot pedig ne érjék el az adózók olyan hamar, mint most – de ebben eltér egymástól a Pénzügyminisztérium és az SZDSZ véleménye.
• Miért nem sikerült ezt az elképzelésüket elérni?
Mert kell a pénz a költségvetésnek. A tb-nél azt javasoltuk, hogy mindenki után azonos összeget kell fizetni az egészségügyi szolgáltatások fedezésére, s aki után nem fizetnek, az elveszíti a jogosultságát; erről még folynak a tárgyalások. Felvetjük azt is, hogy azoknak a vállalkozóknak, akik növelik foglalkoztatottjaik számát, nemcsak beruházási, hanem tb-járulék- kedvezményt is kellene adni.
• Elégedett az 1996-os költségvetés tervezetével?
Még nem. Nem tartalmazza biztonsággal a kitűzött célok elérését, Egyetértek azzal a követelménnyel, hogy a GDP 3,98 százalékára csökkentsék a költségvetési deficitet, de úgy érzem, hogy még vannak a költségvetésben betömésre váró lyukak. Fontos volna például előrehaladást elérni a tb- és vámtartozások behajtásában. Ami az államháztartási reformlépéseket illeti, erre nincsenek biztos receptek. Nincs olyan államháztartási reform, amely tökéletesen megfelelne a rövid távú egyensúly követelményeinek. A kormánynak el kell kerülnie a fizetőképtelenség, a kamatterhek további növekedésének veszélyét, és közben nem szabad olyan helyzetet teremtenie, amelyben a vállalkozóknak, az állampolgároknak a gazdaság növekedése érdekében tett erőfeszítései csökkennek. Szkülla és Kharübdisz, amelyek között lavírozni kell valahogy. A kormánykeréknél ráadásul egy olyan pénzügyminiszter áll, aki oldalra nemigen figyel, meg egy olyan miniszterelnök, aki nem szeret gazdasági kérdésekkel foglalkozni, annál inkább igyekszik óvni a maga és pártja népszerűségét. A kisebbik kormánypárt pedig arra kényszerül, hogy védje magát a partnerével szemben. Ebben a helyzetben az amúgy is kormányzási művészetet követelő tevékenység színvonala csak nehezen javulhat.