A müncheni Új Hungáriában egy menekült szabadságharcos így reflektált Iván Kovács kivégzésére: „…lángoló lelkű hős és nagy szervező-tehetség volt”. 1989-ig csak a kádárista történetírók említették a nevét. 1993-ban a Történelmi Igazságtételi Bizottság, a Szabadságharcosok Világszövetsége és a 56-os Forradalmárok Nemzeti Szövetsége a Corvin közben helyezett el egy Iván Kovács-emléktáblát, majd 2001-ben szülővárosában, Debrecenben is.

Mindezek ellenére megállapítható, hogy Magyarországon Iván Kovács utóélete is szerencsétlenül alakult. 1992-ben jelent meg idehaza (szamizdatban már 1985-ben) Pongrátz Gergely 1982-ben Chicagóban kiadott kötete (Corvin köz 1956), amely inkorrekt módon mutatja be Iván Kovács személyét és alaposan meghamisítja a forradalomban játszott szerepét, s végül árulónak állítja be.

Bár több történeti munka és visszaemlékezés korrektül mutatja be Iván Kovács alakját és a forradalomban betöltött szerepét, a médiumok többsége még mindig elsősorban Pongrátz memoárjára támaszkodik. E kötet nem titkolt célja, hogy ezen változtasson, és Iván Kovács László végre elnyerje méltó helyét a köztudatban. Megítélésünk szerint ugyanis a magyar történelem egyik kiemelkedő személyisége.