E tanulmánykötet a főváros északi és keleti körzetei 1956-os fegyveres ellenállásának történetét tárgyalja. A külvárosi forradalom sajátossága, hogy a helyi mikrostruktúrának sokkal nagyobb jelentősége volt, mint a Budapest belső körzeteiben; a peremvárosi régiókban mindenütt a tár- sadalom gyors önszerveződése következett be október 23-a után. Az alapvető célkitűzéseik mindenütt ugyanazok voltak a külső körzetekben is. Legfontosabbak: az ország függetlenségének a visszaszerzése és a demokrácia megteremtése. Angyalföldön a hatalom csak a novemberi intervenciós csapatok támadásakor omlott össze, amikor a kerület északi részén intenzív ellenállás bontakozott ki. Az Újpesti Nemzeti Bizottság nemcsak a közigazgatást irányította, hanem – rendkívüli módon – a közbiztonságot, sőt a szabadságharc szervezését és vezetését is. Pestszentlőrincen szinte teljes konszenzus jött létre a régi rendfenntartó erők és a spontán módon összeállt felkelők között – természetesen csak november 4-éig. Kispesten a közbiztonság ellenőrzését a katonai és nemzetőrségi-rendőrségi erők együtt gyakorolták. A szabadságharcot viszont a civil erők folytatták.